Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
II. „Én írok levelet magának."
I csupán az írott szó, s nem annak talán hibásan adott értelme után ítél, s tartja magát. Egyébiránt csak ez egyre figyelmeztetem önt, miként már gyakran hallottam kifogásokat, panaszokat aziránt, hogy törvényink is szorosan szavak, nem ezeknek értelmük szerint vétetvén, már oly sok rossz történt; miként főleg az is, hogy iskoláinkban a szegény ifjak a klasszikái nyelvvel annyi évek által vesződnek, s végre anyanyelvűket nem is ismerik. Ön mondja: „Miért avattam légyen ön szobaleányát titkomba?" Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ön titokról szól, holott saját szavai, sőt írása szerint, nékem nem csak titkot, de semmit sem mondott satöbbi. Itt ismét nékem legyen engedve mondani: hogy nem is írám, miért avatá sz. az én titkomba — hanem az önébe? Én önnek nem mondtam titkot, s nem is írám: „titkomba" hanem „titkába", már én pedig ez alatt azt értém — fájlalva csak most látom, hogy elég ügyetlenül — hogy tudniillik én önnek több mint közönyös vagyok. Én rövid akartam lenni, s azért nem mondám önnek: „Miért kérdé ön Dulcineamat:104 ki a szerencsés Sopronban?" Holott ön saját mondásomban is nyughatott volna, s nem volt szükség Resi105 „bizonyítására". Miért mondá ön Resinek, hogy engem szeret, hogy mit tegyen már, hogy nékem tessék? Hogy a soiréekat106 az én kedvemért arrangirozá, s hogy csak mondja, mi által járhat ön kedvemben? Hogy én mit mondtam önről? S több ilyeseket, miket ön persze [...], s a sétán mondott, de csak mégis mondott, s a leánynak mondá. Én pedig mindezt, mint önnek titkát szorgosan megóvám minden idegen lehelettől, s ön csak úgy könnyelműen a leány néz camus-jére107 108 köté? Én a legnagyobb gyöngéd érzéssel zárám önnek mondásit keblembe — s ön csak úgy a leánnyal közié. S lássa, ez fájt nekem. Ön a subordination08 nem felejteti el saját házbelijeinél; jól van, de ön feledé, hogy én sem kedvelem ezen felejtetést. S megvallom, ez is vala fő oka, miért írék önnek valamivel hosszabban levelem nem közlése felett. Féltem, minekutána ön itt leányom előtt nem hallgatá el, hogy engem szeret, s bár mindjárt magával levihetne, amint vagyok, csupán magamat, úgy hittem, hogy ön örömében — mert reményiem s kívánnám is, hogy önnek soraim örömet okozandnak — majd testvérei egyikével vagy barátjával közlendi azokat, vagy legalább hogy önnek írtam. Ön látja barátom, hogy védeni tudom magam, s habár átlátom, hogy ezen szó, „titok", talán nem vala tökélyes célszerűen használva, mégsem hagyok magamnak lett dolgokat ledisputálni. Most úgy hiszem, bevégezve volna ezen dolog; s csak ez egyet jegyzem még meg, hogy írám, ha jól emlékezem: „Bár komornám dicsérje önt vagy nem, én tanácsára nem hallgatok." S ez talán hibásan volt írva; mert ön nem szólítá fel a leányt, dicsérné önt, hanem csak érzéséről szólott vele, mit én még most sem 104 Dulcinea del Toboso, Don Quijote de la Mancha imádott szerelme Miguel de Cervantes Saavedra regényében: valójában egy kocsmában kocsmároslány. 105 Resi (Rézi), Etelkáék szolgálója. 106 Estélyeket (francia). 107 Tompa orrára (francia). 108 Alárendeltség (latin) 60
