Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

Slachta Etelka levele Szekrényessy Józsefhez

Balatonfiired, 1841. július 28.-augusztus 6.

Míg Önnel gyors posta lovai tovább iramlanak — én itt virrasztók, s önnel foglalkozom. Anyám láza kissé csillapult már, de még éjjeli 1 órakor be kell vennie,61 s így addig fenn maradok, hogy ne mulasszam az órát. Búcsúnk oly félben szakadt, oly pillanatnyi volt csak,62 hogy szükségesnek találom, azt önnek megírni, mit akkor nem mondhaték. Bűnnek, a legégbekiáltóbb bűnnek találom, hitegetni, megcsalni oly jó, oly egyenes lelkű embert, minő ön. Azért én önnek sem igent, sem nemet mondtam. Ön tudja már, hogy nem vagyok oly szenvedélyes, oly könnyen lángra gyúló, hogy első pillanatra, igen rövid ismertség után már szerelmes lehetnék. Ez természetem: s megvallom, örülök ennek, mert a ki oly igen könnyen lesz szerelmes, annál hiszem, nem is igen állandó ez érzés, vagy inkább: szeret, igen, de mindig más-más tárgyát. Nálam szerelem alapja soha szenvedélyesség, hanem egyedül tisztelet, barátság lesz. Én csak meggyőződésből fogok szeretni. S erre nem elegendő rövid ismertség! A tisztelet fogja az alapot megvetni, ehhez járuland szíves, őszinte szeretet, s a szerelem csak lassan, csak utóbb társuland hozzá.

Ön mondá: „Wir werden Sie das verantworten können?"63 Lássa, én nem akarok könnyelműen ezen átmenni! Én nem vagyok érzés nélküli, hideg lény, csakhogy könnyelmű nem vagyok. Ön igen rövid ideig mulatott itt, de én önt jobban akarom ismerni... Nem akarok öntől szemrehányásokat hallani, hanem a dolgot jól megfontolni. „Megfontolni?" — hallom önt kérdezni. „Ami fontolva van, többé nem szerelem!" De inkább, sőt éppen én, csak fontolás következtében fogok szeretni. Én magamat jól ismerem, nem ítélek magam felett sem hiúsággal, sem túlzott szerénységgel. Azon órák alatt, melyeket ez ismeret szerzésére szenteltem, könnyen angolul is megtanulhattam volna — azonban szükségesebbnek láttam ezt amannál.

Én tehát most önt is akarom jól ismerni, azt akarom látni, volna-e önnek elég elnézése, nem igenis nagy antipátiája hibáim ellen, egyeznek-e, s mennyiben jellemeink egymással s azután szorgos fürkészés, pártolatás, hasonlítás után fogom mondani: igen! Vagy: nem illünk össze! Kedves barátom! Ne értsen félre. Mivel — önt még nem ismervén eléggé — nem mondom: nem, azért még nem mondtam: igen. Én önt nem akarom hitegetni, nem reményt éleszteni, melyet azután teljesülésbe nem hoznék. Csak szemrehányásainak nem akarom magam kitenni, csak mivel ön mondá: „Wir werden Sie das verantworten können?", akarom mutatni, hogy tudom. Ha nemet mondok, akarok okokat felhozni; önt meggyőzni a felől, hogy önnek szerencséje, hogy nemet mondok.

2.

61 Ti. gyógyszert kell bevennie.

62 Erre nézve Id.: III. köt. 1841. július 28.

63 Felelősséget vállalhatunk majd önért? (német).

49