Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

egyik legrafináltabb esete az, hogy a nőket annyira fölébe emelik, annyival inkább tisztelik a leányoknál. Lelkemre! E nélkül egy tiszta, nemes érzésű, felülemelkedettebb, szellemibb leány sem volna arra bírható, hogy férfiú neje legyen — hisz szorosan véve a dolgot, nincs ennél lealacsonyítóbb, porba rántóbb, nincsen egy tiszta érzésű lény büszkeségét sértőbb valami e földön. S mégis, éppen ez szerez neki tiszteltetést, becsületet — szörnyen barokk, szörnyen nevetséges fellázasztó ellentét! [...] S én leszállók tisztaságom egéből, állattá lealacsonyulok s Józsim neje leszek."

Több, mint tíz év elteltével, sokgyermekes anyaként e viszolygás mit sem enyhült. 1854-ben így vélekedett: „Aktus közben — amely egy asszony számára mindig is megalázó marad — még az a vigaszom sem marad, hogy mindezt az erkölcsös szerelem megnemesíti, amikor az ember olyan könnyen elhatározza, hogy szeretőt keres magának, és ezért úgy tűnik, hogy én is csak közönséges, állati kedvtelések tárgya voltam, és semmi mást nem keresett nálam és nem is talált, különben nem tudna ily könnyen egy megvásárolható szenvedéllyel helyettesíteni."

Gondoljuk hát el, hogy milyen erőre lehetett szüksége a fiatalasszonynak, mikor — jóllehet egy orvosnak, de mégiscsak — egy férfinak naturális részletességgel tárta fel gondját. Nem kétséges: egy házasság válságába enged bepillantást ez a levél: hogy meddig tartott és miképp nyert feloldást, s ha igen, tartalmilag is vagy csak formailag, nem tudjuk. Ami bizonyos, hogy ezt követően még egy fia született a párnak.

Tágabb megközelítésben pedig látható, hogy az erkölcsre és szeméremre nevelés milyen mértékben bénította a „tisztességes nők" boldogságát a 19. század társadalmában. Etelka, ez az erős öntudattal rendelkező nő lázadt sorsa ellen: „Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy nem azért élek a világon, hogy minden évben, mint a tehén a kisborjút, egy gyermeket hozzak a világra."

Lázadt, de elfogadta, hogy szolgálnia kell urát a testével is, más gondolat nem fér meg fejében a nemiséggel összefüggésben; ami túlmutatott azon, aminek közvetlen célja a gyermekáldás volt, az számára egyenértékű volt a perverzióval, de legalábbis az állati

17