Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
Bevezető (Katona Csaba)
ösztönnel. Nem gondolom, hogy egyedül állt volna azzal az érzésével a maga korában, amikor úgy vélekedik, hogy a rossz nők „ezer olyan dolgot megtesznek, amelyeket egy feleségnek az erkölcsösség nemes érzéseit követve, soha meg nem engedne." Az utolsó levél pár évvel halála előtt kelt és ismét egy másik Etelka áll szemközt az olvasóval. Ezt egy tapasztalt, sok mindent átélt, higgadt asszony írja, aki magabiztosan lép fel, kemény és elszánt másokkal és magával szemben is: miközben magát ostorozza pillanatnyi erőtlenségéért, épp annak hiányáról tesz tanúságot, hisz elképzelhető-e ilyen mondat a menyasszony Etelkától? „Gyengeségem megbocsáthatatlan." De aki e levelet írta, az nem egy szerelmes lány, hanem egy mater familias, aki unokája vőlegényéhez fordul írásban, tudatva vele, hogy tervezett esküvőjüket — anyagi okok miatt — el kell halasztani. Nem erőszakos, de határozott: nem kér, de nem is utasít, érvel, ám nyilvánvaló, hogy fel sem merül benne, hogy érvei hajótörést szenvedjenek. Nem is szenvedtek, mint ahogy a tervezett házasság sem futott zátonyra: az esküvőre végül sor került. * * * Vajon mit sikerült megvalósítani abból a három pontból, amit e bevezető elején felvázoltam? Maradéktalanul — e néhány levél ismeretében — nyilván nem mindent. Ám mégis, tán nem volt hiábavaló kézbe venni a majd 170 éve írt sorokat. Fény derült arra, hogy a két fiatal szerelmének Füreden elvetett magja levelezés útján szökkent szárba, a kölcsönös vonzalom viszonnyá érett és újabb személyes találkozásukat eleinte titkolt, majd nyíltan vállalt eljegyzés követte. Megismerhettük a férfit, aki Etelka szerelmét és kezét elnyerte, láthattuk, ő hogyan viszonyult a lányhoz. Egy öntudatos, anyagilag tisztes háttérrel rendelkező, kora társadalmi kérdéseiben otthonosan mozgó értelmiségi áll előttünk, egy honorácior, a klasszikus polgári erények hordozója, aki sutba vetve a nemesség múltba tekintő dicsőségét, modern gondolkodásával nem szégyennek, ha18
