Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

san (mire én nem is emlékezem, és így egészen ártatlannak érzem magam) fel­hozott levelezési kifejezés önre rosszul hatott, és ön azt félreértvén, kedélyessé­gét bántva érezte légyen. Igaz ugyan, hogy nincs előttem undokabb tett, mint a tolakodás akármily neme, ezt azonban önnek a legkisebb nüanszokban a társal­gásnak sem találhatni fel, sőt inkább a hideg és komoly hátravonulást vehetni észre, mi szintén nékem oly igen tetszett. Én érzést soha senkitől kisajtolni nem akarok, annak önmagától kell mutatkozni, mégpedig, mint fentebb említém, istenség sugallása után. De legcéliránytalanabb volna jövendőjétől az érzést kisajtolni akarni, mivel minden kényszerítés visszahatást szül. Azért mondám önnek, ha nem istenség sugallása után nyilvánítná jövendőbelim irántam érzé­sét, a végső deklarációnál is nyugodtan adnám vissza kezét, átlátván, hogy bol­dogok együtt nem lehetünk. Kérem önt, kedves Etelkám, ne legyünk egymás ellenében szőrszálhasogatók, bizodalmatlanok, nyugodjék meg ön, hogy még akkor is, ha ön viszontérzését nékem ki nem vallotta volna, mondom, még akkor is és soha sem gyanúsítgatnék ön ellen, annál kevésbé tudnám önt csak távolról is ilyesmivel, mely a gyengéd érzésre oly igen hat, vádolni. Nemde, ön meg­nyugszik mondásom és írásom felett? Mégis, már e szörnyűség, annyit írok, hogy még levélpapírom is kifogy, a nagy ünnepekben pedig a papírboltok be lévén zárva. Szerencsémre még Párizsban vett kvadrát levélpapírosomból ma­radván egy-két lap, levelem írását folytathatom. Becses soraiban ezeket olvasom. Vasárnap, folyó hó 12-én, az aprószentek vendégei játszadása és zongorázása után mondja Ön „E pár órát kivéve, ismét egy leölt nap! A legnagyobb kínom, hogy átlátom ezen ürességeket, hogy sajná­lom a haszontalanul elvesztegetett időt, és mégsincs tehetségemben mindig se­­gítni magamon, és energiával kivívni saját akaratom". Mindezek ön szóról szóra leírt szavai. Engedje meg, kedves Etelkám, itt egy kissé figyelmét felhívnom és kevéssé hosszasabbnak lennem. Én még Balatonfü­­reden, de hiszem, hogy leveleimben is, minden hízelgés nélkül említettem ön­nek, mily kár, hogy ön Pestet elhagyá. Ezen állításomat már más alkalommal okokkal támogattam. Én soproni nexusának,252 ismerőseinek és udvarlóinak derogálni éppen nem akarok, hanem a dolgot felsőbb szempontból veszem fel. Budapest szíve a hazának, kis honunkra csakugyan innen lövell ki a felvilágo­sodás sugara. Honunk most van a kifejlődés első stádiumában, még itt is — jóllehet közel 150 000 lélek lakik — kevés ember, annál kevesebb némber van. Ön engem fog érteni, ezzel mit akarok mondani: ugyanazért is én minden lelké­ben felemelkedett lényt ide szeretnek varázsolni, hogy az ember és némberek számát szaporítsam, a felvilágosodás sugarait sűrűbben lövellhessen! ki ho­nunkra s így maholnap nemzetem nagyságát fényleni lássam. A legvirítóbb rózsafa parlagra ültetve elhervad: a legtermékenyebb ész, lelki táplálat, eszmék cserélése és súrlódása nélkül, elvész. 252 Kapcsolatának (latin). 109

Next

/
Thumbnails
Contents