Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

kolva, leplezve, hímez-hámozva, hanem nyílt sisakkal, álorca nélkül valljunk meg, s őszintén szóljunk egymáshoz, de gyengéd érzéssel is, mivel nincs kínosabb helyzet, mint egy jó és nemes érzésű lénynek a durva bánásmódot eltűrni kelleni. Csak finom hangulat varázsolhat finomabb érzést elé: szeretnék ismerni embert, ki durva bánásmóddal finom érzést gerjeszteni tuda. Itt eszembe jut egy bizonyos főszolgabíró, ki állítá, hogy honunkban bot nélkül nem lehet a jobbágyokat kormányozni — szegény botvirtuóz! Mintha biz a botoztatás erényes embereket csinált volna! Sajnos, hogy szegény honunkban ily elvű emberek kezeiben létezik az igazgatás és ily emberek magukat a civilizált kaszthoz sorozzák! Kin a három elősorolt nem győz, azt durva bánás sem vezetheti jobb útra, sőt aljasabbra dönti.

Az elnézés léte épp oly szükséges, mint a három fent említett tulajdon: tudjuk mindnyájan, hogy tökéletesek nem vagyunk, csak a tökéletesebbüléshez irányozzuk lépteinket. Gyarló földi emberek vagyunk, tele hibákkal, hiányokkal, ürességekkel. Ugyanazért, ha egyik-másik afelett feljebb érzi magát, legyen gyengéd elnézéssel, iparkodjék oktatni és felfogatni az eszmét, a türelmen szenvedélyesség erőt ne vegyen. Úgy hiszem, az elnézés csak akkor fakadhatna ki határaiból, ha valamelyik fél átalkodott szánt szándékból bosszúságra ingerel, mit azonban csak neveletlen, durva és finomabb érzéssel nem bíró lény képes előhozni.

Ön a fent elősorolt négy szócskát a házasélet fő kincsei közé méltán számítja, én a következő négy szócskát, jellem, tisztelet, szeretet és hívság, a házasélet fő alapköveinek tekintem, a közéletből merített tapasztalás után meggyőződve lévén, hogy híve annak tudunk lenni, kit szeretünk, azt tudjuk szeretni, kit tisztelünk, az érdemel tiszteletet, kinek jellemiségéről meggyőződve vagyunk.

Tegnapi hosszasabb fennmaradásom, ma este egy kissé korább lefekvésemet megkívánván, ugyanazért jó éjszakát kívánok önnek, kedves Etelkám!

Vasárnap, 26/12. 1841. Napon át dolgaimmal elfoglalva lévén, igen gyakran előttem lebeg ön alakja, és esténként kikerülvén minden egyéb társaságokat és mulatóhelyeket, örömesebb, ön becses társaságában — habár csak lelkiképp — is találom fel magamat. Ön jól tudja, érdek nélkül még az életnek sincs becse: azért reám is a legvígabb társalgások, színházak, koncertek legkisebb lelki éldeléssel nem hatnak, nem találván fel bennük azt, ki szívem barátja!

Ma reggel volt a Művészegylet251 közgyűlése, nemde ön itt is tagtársném? Némely alapszabályok javíttattak ki, mások újabbak hozattak, az igazgatóválasztmány választatott meg titkos szavazás útján.

Ámbár eddig is elég hosszadalmas és tán untató is vagyok, írásommal azonban még sem hagyhatok fel, mivel én önt, kedves Etelkám, mindig meggyőződve lenni látni kívánom afelett, mi iránt ön egészen tisztában nem lenne. Felette sajnálom önt, hogy levelezésünkről tett említés alkalmával, az általam tán hibá251 A Pesti Műegyesület (Műegylet) 1839-ben jött létre, bécsi mintára. Működésére, tagságára nézve legújabban: TÓTH Á.: i. m. 185-189.

108