Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

dolkozok-e önmagámról, hogy kíváncsi ő az én választásomra és főleg szeretné megérni az időt, megismerhetni jövendőbeli gyengédemet. Mire én mosolyogva azt válaszolám, hogy ha Isten úgy akarja, az mind megtörténhetik. Még családi körünkben sem szólottám távolról is semmit viszonyunkról. Ha képes voltam közel öt évig ön iránti tiszteletemet bensőmben híven megtartani, úgy hiszem, célirányosabb a köztünki viszonyt, keblünkbe zárva magunknak megtartani. Kommt Zeit, kommt Rat.242

Már magam is átlátom, mily sok félretérő eszmékkel untatom önt, kedves Etelkám, és alig tudok becses válaszára felelni. De hisz ön elnéző tud lenni irántam, kivált, ha meggondolja, hogy én önnek mindent szeretnék elmondani. Oh! Bárcsak becses válaszára feleletemet ismét személyesen adhatnám! De ez jelenleg lehetetlen lévén, azért is előveszem becses sorait és válaszolok reájuk.

Becses sorai első lapján mondja ön, mily nagy szót mondott ön nékem. Az igaz, a szó nagy volt reám nézve és legelső is, mivel én azt soha senkitől sem hallottam. Azonban egy máknyi szemmel sem volt nagyobb az általam önhöz mondottnál: és ha ön is istenség sugallta szíve érzését mondotta ki benne, mint én, úgy csak önmaga iránti természeti törvényét teljesítette, valamint én is. Csak tett vallomása után fog önnek édes lenni az élet, ha önmagában szállva komolyan megfontolja, hogy van egy tárgya szívének, kit csak ön képes boldogítani, viszont kinek az élet csak önért édes! Felette sajnálom, hogy vallomása után még egyszer önnel nem találkozhattam, mindazokról, melyeket ön becses sorai magukban foglalnak, bővebben nyilatkozandó és önt meggyőzendő afelől, hogy én önt, kedves Etelkám, tisztelve szeretem.

Önnek a tiszta érzésről, mint becses sorai igazolják, oly szép fogalmai vannak, minőket soha egy leánytól sem tudtam hallhatni. Tartsa is meg magában, kedves Etelkám, e szép fogalmakat mivel csak ezek mellett boldogíthatja ön férjét. A tiszta érzés körül kifejtett elveiben egészen osztozom, csakhogy az érzések kimutatásánál gyakran félreérteni szoktak a magukat kevesebbé kimagyarázni tudók. Becses soraiban ezen kitétel: „Önnek áldozok mindent és önnek neje leszek.", bár legbecsesebb és reám nézve legüdvösebb, de azon „áldozok" szócskával nem tudok megbarátkozni. Nem mintha ön ellenében gyanúsítgatnék, de mivel legközelebbi önnel létemben ön nékem mondá: „Lássa, kedves Szekrényessy, én Önnek feláldozom szabadságomat." Akkor is ezt furán hallottam, de becses vallomása oly későre esett, hogy az idő rövidsége, lelkemben fellobbant érzelmek hullámzásai, örömöm, habozásom, búcsúm vétele satöbbi, satöbbi, nem engedének erről egy kissé értekezni. Ugyanazért most ön becses engedelmével egy kissé hosszasabb leszek a fentebbi szócska körül, de egymás ellenében letegyünk minden gyanúsítgatás és félreértésről.

Kedves Etelkám! Midőn két rokon érzésű szív, istenség sugallása után egymásnak vallomást tesz, akkoron a két lélek egybeolvad. Ily helyzetben nincs fokozat és e szerint nincs is jogelsőség, sem anyagi, sem szellemi tekintetben.

242 Az idő meghozza a tanácsot (német) — ez egyébként egy lohann Wolfgang Goethe-vers címe.

105