Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos Ezeket Szegedről szekérrel vagy ugyancsak hajóval vitték tovább Túr, Varsány és Várad forgalmas vásáraira, ahol kassai, bártfai, esetleg krakkói kereskedőknek adták el.2 Zsigmond király egy 1436-ban kelt oklevelében már említi a szegedieket, akik az ország minden részébe fuvarozzák boraikat.3 Mellettük szerepelnek még a fehérvári, budai, pesti kereskedők, polgárok is. Temesvári Bodó Mihály pesti polgár végrendeletéből (1510) arról értesülünk, hogy baranyai és szerémi borokkal kereskedett. 1502-ben a kassai kereskedőtársaság tagjai több esetben vásárolnak szerémségi bort a varsányi vásárokon. Ismeretes, hogy a bártfai, kassai kereskedők évente többször megfordultak a fehérvári, budai, hatvani vásárokon. Az általuk vásárolt áruk között minden bizonnyal helyet kapott rendszeresen a délvidéki bor is (pl. 1468, a bártfai borjegyzékben szerepel: duó vasa Seremicalia de Bwda).4 1400-ban egy hatalmaskodási eset kapcsán említenek egy kassai polgárt, akinek lovát, mellyel „sua vina Seremiensa potuit in Cassoviam cum vectoribus apportare", Bebek Detre nádor szikszói vámosai elvették.5 Az első bártfai borjegyzékekben (Regestrum vinorum 1447,1457,1458, a vinis Somodiensis Francisci Zathmari 1468) már rendszeresen szerepelnek a somogyi-szerémségi borok. 5aA későbbi években is állandóan ismétlődnek a hasonló bejegyzések. Nem lehetett jelentéktelen, de korántsem tisztázott, a nemesek és familiárisaik szerepe a szerémségi borral folytatott kereskedelemben. Bártfa városa levéltárában maradt fenn néhány adat, de ezek inkább csak utalnak erre a jelenségre. Kápolnay Zsigmond regéci várnagy 1487. március 12-én kelt levelében szerémi bort ajánl megvételre a bártfai polgároknak, s egyben közli, hogy a bor ura (Sza- polyai Imre) tulajdona. Tudunk arról is, hogy Bártfa városa 40 hordó szerémi bort rendel nemes Cseley Kelemen deák útján.6 A délvidéki borok mellett helyi viszonylatban a kassai, miskolc-szikszói és hegyaljai borok is megtalálhatók a kereskedelmi forgalomban. A már hivatko2 RuzsÁS LAJOS: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI-XVII. században. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény SH 38. Bp., 1966. 205. A túri és varsányi vásárok, hetipiacok forgalmáról: BÁCSKAI Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp., 1965. 73. A bártfaiak borkereskedését jelzi Szapolyai Imre 1478. évi oklevele, melyben meghagyja tokaji, tállyai, boldogkői, regéci várnagyainak, hogy a bártfai polgároktól („eorumque rebus mercimoniis vinisque et curribus üdém") ne szedjenek nagyobb vámot, mint a kassaiaktól. MÓL Filmtár. C 246. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2057. 3 Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bp., 1949.144. Itt felvázolja a délvidéki bor országos útjait is. Holub József említi, hogy a IV. László által kiadott esztergomi vámtarifa szerint a Somogyból vagy Zalából kocsin és hajón odaszállított minden rendes hordó bor után egy nehezék vámot kell fizetni. HOLUB JÓZSEF: Bortermelés Zala megyében. Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve, 1950-1960. Zalaegerszeg, 1960, 201. 4 Temesvári Bodóról: Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló korban. Különnyomat a Levéltári Közlemények 1966. 2. számából. 266-8. A kassai kereskedőtársaságról: BÁCSKAI V.: i. m. 73. A bánfaiakról: Szűcs JENŐ: Városok és kézművesség a XV. században Magyarországon. Bp., 1955. 233-234. A borjegyzék: MÓL Filmtár. C 245. d. Bártfa Város Levéltára. No. 1727. 5 Zsigmondkori Oklevéltár (= ZsO). Összeáll.: Mályusz Elemér. I. köt. Bp., 1951. 30. sz. 5a MÓL Filmtár. C 241. d. Bártfa Város Levéltára. No. 383.; C 242. d. Bártfa Város Levéltára. No. 994.;C 245. d. Bártfa Város Levéltára. No. 1727. 6 MÓL Filmtár. C 249. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2533.; KomorÓCZY Gy.: i. m. 13. 6
