Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján zott bártfai borjegyzékek mindegyikében (töredékes voltuk ellenére egyetlen forrásaink ebből az időből) szerepelnek hegyaljai borok: 1447-ben liszkai, 1457- ben liszkai és újhelyi, 1468-ban újhelyi borokról történik említés.7 Nyilvánvaló azonban a vásárolt mennyiségekből, hogy ezek akkor még nem játszanak komolyabb szerepet a forgalomban. Ebben a helyzetben a század '60-as éveinek végétől, a '70-es évek elejétől figyelhető meg változás. Mind sűrűbben olvashatunk a különböző kereskedelmi feljegyzésekben a hegyaljai borokról, rendszeressé válnak a városok hegyaljai borvásárlásai. A hegyaljai boroknak a vásárlókkal történő megismertetésére, a borok „propagandájára" mutat két, ezekből az évekből származó levél is. 1467. február 9-én Pálóczi László, Sárospatak és környéke földesura, megköszönve a bártfaiak ajándékát (sört, kocsit), jelzi, hogy viszonzásul 2 hordó újhelyi bort küld, azért is, hogy lássák, milyen borai vannak. A bor minőségét emeli ki Azari János 1468. júliusi levele, mely szerint 12 hordó bora van eladó — emődi és zombori — „valde bona et optima, quod in isto districtu meliora reperire non possunt"; s kéri a címzett Domásai Bálint sztropkói udvarbírót, keressen vevőket, illetve értesítse a bártfaiakat.8 1467 novemberében Bártfa város tanácsa már védlevelet kér Szapolyai Imrétől, mivel „pro necessitate Civitatis" néhány hordó bort akarnak Liszkáról és más alsó részekről („de Lysska et aliis inferioribus partibus") a városba szállítani.9 Természetesen szó sincs még a déli borok hegemóniájának megrendüléséről, de ezek a jelek már kétségtelenül az első repedések. Annál is inkább így van, mert a változás nemcsak a borkereskedelemben jelentkezik, hanem a hegyaljai tulajdonviszonyokban is. Az ország nyugati és déli területeihez hasonlóan itt is megjelennek a polgári szőlőbirtokok. Mi okozta ezt a jelenséget? Mi váltotta ki a polgári szőlőtulajdon viszonylag késői megjelenését ezen a vidéken? Mielőtt a kérdésekre választ adnánk, röviden beszélnünk kell a hegyaljai birtokforgalom, végrendelkezési jog, extraneitás kialakulásáról. Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon már a XIV. század elején sűrűn találkozunk szőlő, illetve szántóföld-adásvételekkel, ajándékozásokkal. Ezeket az ügyleteket a városok (1390-ig királyi városok) saját jogaik szerint, saját hatóságaik előtt bonyolították le. Az írásba foglalást kezdetben a pataki plébános, majd a helyi tanács végezte. Patakon a szőlővel kapcsolatos jogi szabályokat már a város kiváltsága, a „libertas civitatis" is tartalmazta. Eszerint minden polgár végrendeletében szabadon hagyhatja vagyonát rokonra, idegenre vagy az egyházra; leánytestvérek nem zárhatók ki fivérük ősi birtokaiból az özvegy érdekében, ha az elhunytnak nincs fiúörököse; birtok, szőlő ügyében igény, per formá7 Ld. 5/a jegyzetet! 8 MÓL Filmtár. C 245. d. Bártfa Város Levéltára. No. 1676., No. 1745. 5 Uo. No. 1718. 7
