Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
Gazdasági és társadalmi változások Győrött II. Az 1594-es esztendő, a török hadsereg megjelenése Győr alatt, komoly törést okozott a város életében. Az ostrom, majd a sikertelen visszafoglalási kísérlet során a vár, a város és a külváros épületeiben felmérhetetlen károk keletkeztek. Nemcsak tűzkárok sújtották a lakóházakat, hanem az ágyúzás a falakat is lerontotta, romokban hevertek az erős kőházak. A lakosság egy része már ostrom előkészületei folyamán elmenekült, más részük a vár kiürítésekor a kivonuló katonasággal távozott. Angrano Antal tekintélyes polgárról vallották 1604-ben, hogy „mind végig itt benn volt a városban, míg megadták a töröknek. Olasz ruhába öltözött, amit az olaszok adtak rá, s úgy ment ki azután a többi nép között."32 A városban rekedt polgári lakosság közül többen — főként nők és gyermekek — török rabságba kerültek és a hódoltság vagy éppen a török birodalom különböző városaiba szállították őket.33 A városból menekülők a királyi Magyarország északnyugati területein találtak menedéket. Többen Pozsonyban vagy környékén, Nyitra vidékén, Szakolcán telepedtek le. Nyilván üzleti kapcsolatok is motiválták viszont a Torkos család és néhány más tőzsér megállapodását Magyaróváron. A letelepedés jellege: a házvásárlások az új lakóhelyen arra utaltak, hogy a győri menekültek hosszú tartózkodásra számítottak.34 Az 1598-ban bekövetkezett felszabadulás — amely újabb nagyarányú pusztítással járt — valójában nem hozta meg azonnal a visszatérés lehetőségét a lakosság számára. A várost először a felszabadító csapatok, majd utánuk a vidéken átvonuló katonaság egységei szállták meg, s tekintették szabad prédának. Néhány elszórt adat szerint ugyan már 1598 őszén megindult a lakosság visszaköl- tözése, a házak birtokbavétele, helyreállítása, de ez a beszállásolt katonaság miatt nagy nehézségekkel járt. 1602-ben egy peres ügyben az alperes előadta, hogy a háza, melyet tőle perelnek a felszabadulás után, csak nehezen tudta megvédeni s megtartani. „Es annak utana is, hogi az Úristen megh szabadítota Gört (Győrt), akor is mint saiat örökségünkben bele szállotunk es az franciaktul, balonuktól (vallonoktól) nagy keolciegünkkel, kárunkal, hidegen hálásunkkal oltalmaztuk megh mind ez oraiglan, mert ha nem örzetük volna, hat szintegh ez is ugi járt volna, mint az teöb házak, az kiknek gazdaiok ithon nem volt."35 Fel- péci Vincze Balázs alispán végrendeletében így emlékezett meg ezekről az idők32 Uo. 6. köt. 420. 33 Ld.: VILLÁNYI Sz.: i. m. 76-77. 1. 1602-ben egy peres ügyben vallják, hogy az alperesek rokona az ostromkor hősi halált halt, felesége pedig Nándorfehérváron raboskodik. GyMJVL GyVL Tanács- ülési és Ítélkezési jegyzőkönyvek. 1. köt. 36. 34 A győri menekültek letelepedéséről szóló adatok szerint 1602-ben Torkos Jánost mint óvári, Felpé- ci Vincze Balázst mint pozsonyi lakost hallgatják ki a város privilégiumainak ügyében. 1603-ban egy végrendeletben említik, hogy a végrendelkező Szljjártó István „az bujdosás idején, amel sok keresztyénnek közös volt", Szakolcára költözött, ahol házat, malmot s egyéb javakat szerzett. GyEL GyKHL Libri testamentorum. 1. köt. 37. 35 GyMJVL GyL Tanácsülési és ítélkezési jegyzőkönyvek. 1. köt. 36. 79
