Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzete telte meg az áradó Duna. Ottovány 1690-1696 táján tűnik el a forrásokból és 1714-ben Ásvány egyházlátogatásánál már csak azt jegyzik fel, hogy a Duna teljesen elpusztította.35 Kenderes-Medve (Egyházas-Medve testvérfaluja) 1703 után lett lakatlan, bizonyosan megállapíthatóan nem a szabadságharc eseményei következtében.36 Az áradások miatt kényszerült új faluhelyet keresni 1710 és 1720 között a csilizközi Nyárad népe és maradtak szántóföldek nélkül Radvány, Kulcsod lakói.37 1710 táján még a felületes vizsgálódások alapján is úgy tűnik, hogy a lakosság életkörülményei megyeszerte nem haladták túl a hódoltsági viszonyokat. A gyarmatiak még 1708 májusában könyörögve kérték földesurukat, hogy tekintettel nagy nyomorúságukra, az őket ért károkra, csökkentse terheiket. Válaszként kétévi átalányfizetési kedvezményt, a majorsági földek és pusztatelkek szabad művelését, a kocsmáltatás egyévi bérletét engedélyezte számukra a prépost.38 Nem lehetett különb másutt sem a helyzet, miként azt a különböző összeírások tükrözik. Puszta telkek sora, elhagyott házak, szántóföldek jelezték az 1683 óta csak rövid időre megszakadt háború nyomát. 1710-ben a Viczay- birtokrészeken az elhagyott telkek aránya a következőképpen alakult. Hédervárott 6 puszta, 5 lakott, Ásványon 10 puszta, 16 lakott, Dunaszentpálon 8 puszta, 4 lakott, Öttevényszigeten 14 puszta, 16 lakott telket vettek számba. Kisbaráti teljesen leégett, lakói a környező falvakban kerestek átmeneti lakóhelyet.39 II. Az 1700-as évtized végén Győr vármegye területén — Győr városán kívül — 65 lakott hely létezett és pusztán állott 11,1683-1710 között, valamint 10-12, korábban elnéptelenedett település. Üres volt, mint láttuk, a lakott helyek telkeinek tekintélyes hányada is. Az élet megindulása, a helyreállítás az előző évszázadtól eltérően most nem váratott magára. Az 1710-es évtizedben a megye lakossága új telepesekkel egészült ki, akik a szomszédos, vagy távolabbi megyékből, külföldről, illetve a megye más falvaiból érkeztek az elhagyott helységekbe. Annak ellenére azonban, hogy a lakosság számottevő része újonnan jött Győr megyébe, mégsem nevezhetjük a folyamatot egyértelműen „telepítés"-nek. Szabályos telepítésről ugyanis csupán az esetek kis részében volt szó. Az újonnan jöttek — hívó szóra vagy anélkül — egyenként, legfeljebb 2-3 családnyi magukkal telepedtek le egy-egy községben. 1713-ban felpéci jobbágyok költöztek Tétre, Csa- nakra, Gyarmatra, Szemerére, Kocsra. 1718-ban Szemerére egy család Pozsony megyéből, Rábaszentmiklósra két család Sopron megyéből, Tétre egy család 35 EPL Canonicae Visitationes. Fase. III. Libri 18. 36 Uo. és MOL U et C Fase. 30. No 32. 37 GyMSM GyL GyVmL Országos adóösszeírás, 1715 33 CsPPL HL 59. V. 5. 39 MOL U et C Fase. 30. No. 32. 61
