Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Gecsényi Lajos Sopron megyéből, két család Ausztriából érkezett.40 A Gyirmóton 1720-ban ösz- szeírt 10 jövevény családfőből egy személy Moson megyéből, két személy Szentivánról, egy személy Felpécről jött.40/3 Ez az állandó gyarapodás, vándorlás még a következő éveket, évtizedeket is végigkísérte, hiszen a puszta telkek száma csak csekély mértékben fogyott. 1718-1719-ben Zámolyon, a Kaunicz- birtokrészen 12, 1720-ban Vámoson 8, Radványban 15, Abdán és Öttevényszigeten 4-4, Nagybarátin 8 hely állt üresen.41 A szórványos költözések mellett természetesen egy-egy falu részleges vagy teljes „megszállítására" is sor került. 1710. június 8-án a pannonhalmi főapát az elhagyott écsi birtokrészen lévő 17 telek benépesítésére adott ki felhívást. A feltételek szerint a 3 évi szabadság alatt fél rész dézsma, majd utána lakott helyenként évi 4 forint, robot a főapáti szőlőhöz, ajándékok, egy szekér fa és a tized, kilenced járt a földesúrnak. A betelepülőkről nincsenek közelebbi adatok, valószínű azonban, hogy több felől érkeztek Écsre, mert 1720-ban a 10 magyar jobbágy mellett 4 német és 3 délszláv nevű családot is találunk. Az 1530-as évektől pusztán álló Tényőt 1713-ban 20 felpéci jobbágy- és zsellércsalád szállta meg, akikhez a következő években 5 Veszprém megyei lakos csatlakozott. A tényői telepesek számára a vármegye is adómentességet adott úgy, hogy ha a megyéből jöttek, akkor egy év, ha idegenből, akkor 3 év szabadság járt nekik.42 Az állandó árvizektől sújtott Vénekre 1713. április 20-án adott ki a főapátság perjele telepítési felhívást. Ebben kilátásba helyezte, hogy a 3 évi szabadság után, mely alatt a halfogás negyedével adóznak, a véneki partokon szabad aranyászást biztosít számukra. Tartoztak viszont 3 hordó bor kimérésével, 2 napi kaszálással és gyűjtéssel, szárítással, aratással, egy hajóteher fa felvágásával és Győrbe szállításával. A felhívás eredményeként 1715-ben 8 jobbágy és 3 zsellér élt már Véneken, valamennyien halászok.43 1712-ben a majd 200 esztendeje puszta Sebes, káptalani falu is megtelepült, részben az otthon nélkül maradt szomszédos gyirmótiakkal. A teljesen elvadult, elhagyott határral a telepesek azonban nem tudtak megbirkózni, és így két év múlva Gyirmótra költöztek át. A gyirmóti telepítési szerződés súlyos megszorításként alkalmazta azt a kikötést, hogy ha régi gyirmóti lakos tér vissza a falujába, semmiféle szabadságban nem részesül. Ez vonatkozott a Sebesről átköltö- zőkre is, akik közül csupán a földesúri ispáni teendőket ellátó jobbágy kapott mentességet. A más faluból jött jobbágyok viszont — a dézsmafizetés kivételével — megkapták a szokásos 3 éves szabadságot. A község jogot kapott a puszta helyek és a halászó helyek bérletére. Külön szabályozták a jobbágyok költözését. 40 GyMSM GyL GyVmL Adószedő iratai. Háziadó összeírások. Pusztai j. 1713. és 1719. «/a Uo. Háziadó összeírások. 41 PBFL Acta antiquiora. Fase. 12. No. 33. és PRT V. köt. írta: NÉMETH AMBRUS etc. Bp., 1907. 249. 42 GyMSM GyL GyVmL Háziadó összeírások. Pusztai j. 1713. Felpéc és 1718. Tényő. PRT V. köt. 255. 43 PRT V. köt. 278. GyMSM GyL GyVmL Országos adóösszeírás, 1715. 62
