Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Gecsényi Lajos (Ressl, Weinhardt, Manns, Baumann, Roschler, Schérer, Elly, Wölffl, Roesser, Wächter) maradt a helyén, a többi elköltözött.20 A XVIII. század elején az ország déli, a töröktől felszabadított területein kedvezőbb feltételek mellett telepesek ezreit várták és fogadták. Feltehető, hogy elfogadhatóbb életfeltételeket keresve a szentmártoni és gyarmati németek is dél felé vették útjukat. 1698-ban a vármegye több mint felét alkotó pusztai járást és a Tóközt felölelő győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve adott átfogó képet a legtöbb vihart látott vidékről.21 A 42 lakott hely közül 38 helyen sikerült a lakosság lélekszámát megállapítani, összesen 8663 főt. Szentmártonban a főapátság megbízottja, Mórichidán és Csikvándon a protestánsok nem engedték meg a vizitációt, így ezek a falvak nem szerepelnek a végösszegben. Markota lélekszámát viszont a látogatást végző főesperes nem jegyezte fel. Ha a települések 222 fős lakosságátlagával számítjuk e hiányzó 4 falut (Szentmárton mezőváros volt), úgy 9551 fős össznépességet kapunk. Ha figyelembe is vesszük, hogy ez csupán a megye lakosságának 2/3-a, a becsült összlélekszám akkor is alatta marad az 1671. évi becslésnek. E különbség hű tükrözője az időközben végbement pusztulásnak. Az érintett területen ekkor 24 falu egyházi, 12 főnemesi, 6 köznemesi földesúr kezén volt.22 A katolikus földesurak meghatározó túlsúlya ellenére a 42 településből 23 helyen talált a főesperes protestáns papot vagy tanítót. Közöttük Pázmándon és Mezőőrsön a vallásáért gályákon raboskodott Kocsi Bálint és Újvári János református prédikátorokat. A protestáns lakosság nagy száma a következő esztendőkben jelentősen kihatott a népmozgásokra. Ekkor indult meg ugyanis — Keresztély Ágost győri püspök és vikáriusai irányításával, a győri jezsuita rendház szerzeteseinek részvételével — az ellenreformáció támadása. 1700 és 1701 folyamán 12 helyről távolították el a prédikátort, közte Pérről, a püspök birtokáról, ahol a lakosság hevesen összetűzött a kivezényelt püspöki hajdúkkal. Tápszentmiklóson, Mezőőrsön és Mórichidán a jobbágyok ugyancsak védelmére keltek a prédikátoroknak.23 Az elűzött protestáns papokkal együtt több helyütt a protestáns családok is elvándoroltak a falvakból. A Rákóczi- szabadságharc éveiben ugyan szünetelt a reformáció híveinek üldözése, de annál nagyobb hévvel lobbant föl a kurucok veresége után. Mint láttuk a XVII. század utolsó éveiben a megye településhálózata kiheverte a háború megpróbáltatásait. Megszűntek a martalócok portyázásai, csök20 Az 1695. és 1702. évi úrbéri szerződések összevetése. CsPPL HL 59. V. 4. 21 L. a 15. sz. jegyzetet! A témával kapcsolatosan vö. GECSÉNYI LAJOS: Győr megye a XVII. és XVIII. század fordulóján. VEAB Értesítő, 1976. Veszprém, 1976. II. köt. 22 Canonica Visitatio, 1698. Arrabona, 13. Győr, 1971. Az egyházi birtokosok a győri káptalan, a szentmártoni főapátság, a csornai prépostság, a pápóci prépost, a győri püspök, a nagyszombati klarisszák és a veszprémi püspök. A főnemesi birtokosok: Thököly Katalin grófnő, Viczay Ádám báró, Esterházy Pál herceg, Amadé Ádám báró, Zichy Pál gróf fiai. 23 Uo. Arrabona, 13., i. m. GyEL PL Keresztély Ágost herceg iratai I. köt. 553-555., 683-684., 1133- 1134. Az ellenreformáció helyi kibontakozásáról KELEMEN Atanáz: Keresztély Ágost herceg katolikus restaurációs tevékenysége a győri egyházmegyében. Pannonhalma, 1931. 58
