Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzete szentlőrinci pusztákat, bérletre a tarjám és picsordi pusztákat, az irtásföldekre háromévi mentességet és a földesúr által jelölt személyek közül a bíróválasztás jogát. A Szentivánra érkezett telepesek hasonló feltételek mellett nem voltak hajlandók a faluban maradni. Mint a főapáthoz intézett levelükben írták, ha elfogadnák a kiadott telepítőlevelet, akkor állandóan „úr dolgában" járnának. Ok is előadták kívánságaikat, amelyeket a főapátság elfogadott, és 1699. április 24-én már ennek megfelelően adta ki az újabb telepítési felhívást. Eszerint a 3 évi szabadság után telkenként, két időpontban, 3-3 forinttal tartoztak, kötelesek voltak a földesúr földjét megszántani, bevetni és betakarítani, továbbá 2 nap kaszálni, 1 nap szekerezni, 2 szekér fát adni karácsonykor és természetbeni ajándékokat a 6 ünnepen. A szolgálatokért szabadon használhatták a szentivám határt — a hozzá tartozó dunai szigetekkel együtt, építkezéseikhez a főapátság gici és csehi erdeiből vihettek fát, gyakorolhatták a kocsmáltatási és húsmérési jogot, protestáns prédikátort tarthattak.17 1701-ben újabb főapátsági birtokon hirdettek „megszállítást" — utolsót a Rákóczi-szabadságharc előtt. Csanakon Németh Pétert, a bakonybéli apátság kajári örökös jobbágyát bízták meg, hogy szabadosként vezesse a telepítést. A 3 évi szabadság alatt a tizeddel és annak Győrbe szállításával, továbbá telkenként 2 napi robottal tartoztak. Ha valaki a telepesek közül megszökött, a szomszédja 20 forint büntetést volt köteles fizetni. A mentesség lejárta után, telkenként, két időpontban, 5 forintot fizettek, tyúkot, csirkét, kappant, ludat, tojást és más ajándékokat adtak. A kolostor építéséhez kétnapi igás robottal, illetve a zsellérek 7 napi gyalogrobottal tartoztak. A mészárszéket 12 forintért bérelhette a község, a bormérést pedig szeptember 29-től április 24-ig gyakorolhatta szabadon. A súlyos feltételek mellett kevesen vállalkoztak letelepedésre, így a következő években is csak 3-4 jobbágycsalád élt a szőlőhegy alatt.18 Odafent a szőlőhegyen azonban már a XVII. század utolsó évtizedeiben a török, a császári hadak vagy éppen a vármegyei hatóságok elől menekülők házakat, kunyhókat építettek, „önálló" települést hoztak létre. Ezt a települési formát — a kibontakozó konszolidáció jeleként — a földesúr által 1694-ben kiadott szőlőhegyrendtartás szigorúan tilalmazta.19 Kimondták a statútumok, hogy ha valaki télre a szőlőhegyen marad, tehát állandóan ott lakik, annak a házát le kell rombolni. A fenyegető tilalom ellenére a következő években a szőlőhegyen, itt is és a környéken is, mindjobban szaporodtak a házak. Több ízben hangsúlyoztuk, hogy az egyes helységek újjátelepítése a kemény úrbéri terhek miatt nehézségekbe ütközött. Ezt bizonyítják azok az adatok is, melyek szerint másfél-két évtized múltán Szentmártonban már alig találunk egy-két német családot. Gyarmaton az 1695-ben érkezett 35 német telepesből 10 17 PBFL Acta antiquiora. Fase. 40. No. 7. ’8 Uo. Fase. 8. No. 79. és PRTIV. köt. 374. 19 A statútum szövege: PRT IV. köt. 350. 57
