Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Cecsényi Lajos 1689-ben a pannonhalmi főapát megkezdte ugyan a telepítést Szentmártonban néhány német családdal, követői azonban nemigen akadtak.11 Rövid idő múltán magát a főapátságot is a vármegyének kellett felszólítania, hogy a telepítésre alkalmas Csanak, Ság, Kismegy er, Szenti ván pusztákat „szállítsa" meg, mert ellenkező esetben magasabb adót vet ki utánuk.12 Végre 1695- ben Gyarmat, 1696-ban Gyirmót, 1698-ban Koroncó, 1699-ben Szentiván, 1698- 1700 között Gönyű települt meg.13 1698 szeptemberében adták ki a kajáriak 3 évre szóló szabadságlevelét, amely a falu további benépesítését kívánta elősegíteni, viszonylag kedvező feltételek mellett. Az eredmény — 1701-ben — 21 új, javarészt zsellércsalád letelepedése volt.14 Véglegesen pusztán maradt Ság (néhány év múlva itt a „hegy" népesedett be) és Kismegyer (itt a főapátság majorságot létesített). Az újonnan települt lakosság létszámáról és nemzetiségéről nincsenek pontos adataink. A Szentmártonba települt és a csornai prépostság falujába, Gyarmatra érkezett németségen kívül Péren és Kajáron tételezhető fel kisebb délszláv eredetű csoport. Mindkét helyen az 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tesz erről határozott említést. Kajáron 1701-ben nyolc jobbágy „Rácz" vezetékneve tovább valószínűsíti ezt.15 Valamennyi esetben — Szentmárton, Gyarmat, Pér, Kajár — vegyes lakosságról volt szó, s ebben Gyarmat kivételével a magyarok jelentették a meghatározó arányt. A telepesek úrbéri kötelezettségeit Szentmártonban csakúgy, mint Gyarmaton, magas mércével állapították meg.16 A 3 éves szabadság letelte után a szentmártoniak minden egész jobbágytelek után évi 8 forintot, a gyarmatiak 10 forintot fizettek. A szentmártoniak a szőlőműveléshez, a gyarmatiak szántóföldi műveléshez tartoztak robottal. Ezen felül kisebb természetbeni szolgáltatásokkal (tyúk, kappan, vaj) és hat ünnepen ajándékkal is adóztak. A hat ünnepen (húsvét, pünkösd, karácsony, Szent Benedek, Szent Mihály, Szent Márton) történő ajándékozás kötelezettsége — eltérően a többi falvakban szokásos három alkalomtól — különös súllyal nehezedett a bencés birtokokra. A mészárszéki húsmérés joga Gyarmaton a földesúré maradt, és a szabad bormérést is csak szeptember végétől (Szent Mihálytól) karácsonyig gyakorolhatta a jobbágyközség. Mindemellett Szentmártonban, ha valaki az újonnan jöttek közül 3 év után elköltözött, minden vagyonát elveszítette. A kötelezettségek fejében a szentmártoni jobbágyok szabad használatra megkapták saját határukon kívül a kisécsi és 11 PRTIV. köt. 305-306. u Uo. 372. 13 Gyarmat: CsPPL HL 59. V. 4. Gyirmót: Bedy V.: A győri székeskáptalan, i. m. 160. Koroncó: uo. 160. Szentiván: PRT IV. köt. 372. 14 PRT IX. köt. írta: Sörös Pongrác. Bp., 1904. 32. A falut egyes források szerint 1686 és 1696 között kóborló katonák elpusztították. Vö. PAYRS.: i. m. 391. 45 Az 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv magyar fordítása: Arrabona, 13. Győr, 1971. 179. skl. Kajámál és Pémél a jegyzőkönyv megjegyzi, hogy „rác, görögkeleti" lakosok élnek itt. Kajár lakosságának jegyzéke: PRT IX. köt. 33-39. i« PRT IV. köt. 305. és CsPPL HL 59. V. 4. 56
