Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
Gecsényi Lajos lés-földrajzi stabilitása nem utolsósorban a XI-XII. századi eredetű kőtemplomokon (Ecs, Nyúl, Pázmánd, Nagybaráti, Csanak. Nyalka) nyugodott. E templomok, melyeket a XVI. századi források szerint gazdag javadalmakkal rendelkező plébániák gondoztak, olykor még romjaikban is a falvak magvát alkották. Ha a szalmatetős, vert falú házak tönkre is mentek egy-egy martalóchad gyújtogatása nyomán, a faluhelyet jelző templomok körül rövid szünet után újra megindult az élet. A pusztán maradt települések határát a földesurak bérletbe adták legelőként, kaszálóként a szomszédos jobbágyságnak. 1609-ben, amikor a háború után először írták össze a királyi adó kivetéséhez a megye portáit, még 32 falut jelöltek teljesen pusztaként (deserta) az összeírok. Közülük 12 már nem is nyerte vissza többé falujellegét, 3 pedig csak a legújabb időkben.4 A nagy pusztulás, amely tömegesen, örökre elnéptelenítette a településeket, a XVI-XVII. század fordulóján lezárult. A tömeges és teljes pusztulás befejeződését szeretnénk itt hangsúlyozni, hiszen jó néhány település éppen a következő száz esztendőben lett rövidebb-hosszabb időre lakatlan, esetleg véglegesen elhagyott faluhely. így a XVII. század folyamán néptelenedett el a Bakony lábánál a győri káptalan és a Szápáryak faluja Borba, valamint a köznemesi birtok Csád- Néma. A XVII. század hullámzó török-magyar harcai közepette a század második felében azonban viszonylagos nyugalom jelei észlelhetők. Ezt tükrözik egy 1671- ben készült megyei összeírás adatai is.5 Ez idő tájt 75 településen (Sziget- és Csi- lizköz 25, Tóköz 15, Pusztai j. 34) — Győr nélkül — a szokásos népességszámítási módszer szerint, 15 000-15 500 ember élt. Társadalmi megoszlásban a lakosság 51%-át telkes jobbágyok. 12%-át házas zsellérek, 27%-át a házatlan zsellérek és családtagjaik alkották. A fennmaradó töredék a külön összeírt juhos gazdák, juhászok és molnárok között oszlott meg. Egyedül a megye pusztai járásában 105 juhászt jegyeztek fel, akiknek zöme Mezőőrsön és környékén, illetve Téten és környékén élt. A mezőörsiek és pázmándiak, szentivániak és nagybarátiak bérelték évről évre a töltéstavai, söptéri, táplányi, bőnyi, Örkényi, alapi, ill. a Komárom megyei tarczi, neszkenyei, börcsházai, szolgagyőri pusztákat nyájaik és gulyáik számára. A békésebb időszakot jelezte, hogy a hódoltságban ismét értékes lett a magyar urak szemében a birtok, s míg évtizedeken át hozzá sem férhettek földjeikhez, a '70-es években határperek sorát indították és jelöltették ki pontosan falvaik, pusztáik határát. A falvakban ismét növekedett a szántóföldi művelés alá vont területek nagysága, és olyan helyeken említenek szántóföldeket 1672-ben a mezőörsi és szentiváni határban, ahol nemrégen még nyájak jártak. 4 GyMSM GyL Mikrofilmgyűjtemény. 1. d. 1609. évi királyi adóösszeírás. A többé fel nem épült falvak: Ilok. Tarján, Told, Szentimre, Örkény. Szentmiklósalapja, Sebes, Újfalu — a Tóközben, Utal, Hecse, Kisécs, Szentlőrinc. 5 GyMSM GyL GyVmL Adószedő iratai. Adóösszeírások, 1671. 54
