Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján
GYŐR MEGYE GAZDASÁGI-TÁRSADALMI HELYZETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A XVII-XVIIL SZÁZAD FORDULÓJÁN A vesztes mohácsi csatát követő évtizedekben Magyarországot elözönlő török áradat néhány év alatt elérte Győr megyét. A Rába, Rábca, Duna és a Bakony nyúlványai által határolt vidék kereskedelmi útjai kedvező feltételeket kínáltak a hódító hadsereg felvonulásához. így a Buda-Bécs közötti Duna menti nagy út, a Fehérvár-Győr és a Pápa-Győr közötti utak mentén fekvő XI-XII. századi eredetű települések néhány év alatt súlyos károkat szenvedtek a hódítók pusztításai nyomán. Az első csapást a vidékre az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat eseményei jelentették, amikor a szultáni hadsereg ázsiai segédcsapatai a sereg útjától mesz- szi mérföldekre is tűzzel-vassal irtottak ki minden életet. Ennek következményeként váltak elhagyatottá a dunai út mentén fekvő falvak (Gönyű, Szentiván, Szentbereckalapja), Győr környéke (Megyer, Enese, a tóközi Újfalu) és a Szigetköz keleti csücske: Vének, Szőgye, Szentvid, Újfalu és Révfalu.1 A török portyázóknak, de olykor nem kevésbé a magyar főurak rablóhadainak kitett vidék jobbágysága, ha tehette, ideiglenesen vagy véglegesen elmenekült vagy védettebb helyeken (erdős dombok között, kiöntésekben) keresett menedéket.2 A XVI. század közepére a Győrtől délre és keletre eső terület falvai a Rába vonaláig behódoltak a török hatalomnak, amely egészen a győri végvár vonaláig portyáztatta katonáit. A hódoltsági falvak kettős igazgatás és adóztatás alá kerültek, hiszen a fehérvári vagy budai török éppúgy elvárta a jobbágyok adóját, mint a magyar földesúr és a nemesi vármegye, és igényt tartottak valamennyien a peres ügyekben való eljárásra is. A vármegye teljes fennhatósága területének felére, a tóközi, sziget- és csilizközi járásokra zsugorodott. Az idők folyamán mind kevesebb biztonságot nyújtott a Duna és Rába vonala is. 1561-ben már elpusztított plébániák, templomok sorát jegyezték fel a Szigetközben és „égett", lakatlan helyeket a Tóközben.3 A század '70-es, '80-as évei viszonylag csendesebben teltek, mígnem a tizenöt éves háború küzdelmei ismét a vidékre zúdították a pusztítás és öldöklés borzalmait. Győr török kézre kerülését követően, a négyesztendős török uralom alatt a lakosság tömegei hagyták pusztán házaikat s menekültek távolabbi vidékekre. Noha jelentős részük 1598 — Győr felszabadulása — után visszatért otthonába, a kisebb falvak többé nem népesültek be. A nagyobb és így biztonságosabbnak látszó helyekre húzódott a lakosság. Ezeknek a helységeknek a telepü1 A pusztulás méreteit tükröző 1518. és 1531. évi összeírásokat Bakács István elemezte. BAKÁCS ISTVÁN: A dikális összeírások. A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics JÓZSEF. Bp., 1957. 66-67. 2 A török mellett a magyar főurak közül elsősorban Enyingi Török Bálint pápai csatlósai garázdálkodtak a vidéken. Az ő kezüktől pusztult el többek között Sebes és Szentpál. Ld.: BEDY VINCE: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938.189-190.; UŐ. A győri székesegyház története. Győr, 1936.104-105. 3 EPL Canonicae Visitationes. Fase. I. Libri 1. Győr megye gazdasági-társadalmi helyzete, 53-69.
