Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
Gecsényi Lajos címe biztosította Valentin Ernnleutner kamarai számvevő számára több éves huzavonát követően a „német tanácsosi" kinevezést (1579-1602).59 A '70-es évtizedben az utánpótlás még változatlan forrásokból táplálkozott, amikor Usaly Pétert (1572-1578) a Pekryek egykori likavai prefektusát és várnagyát, utána pedig Oláh Miklós és Verancsics Antal érsekek idején sok éven át az esztergomi érsekség jószágainak igen fontos beosztású kormányzóját rendelték, a Kamarába 60 Miután tevékenysége az érseki birtokok igazgatásában is nagy fontossággal bírt (1573-ban rövid időre vissza is hívták61), a változtatást alighanem a gazdasági tapasztalatok iránti szükséglet indokolta. 1577 végén azután váratlan fordulattal, meglepő gyorsasággal, legfeljebb Dessewffy János egykori kinevezéséhez hasonlítható módon, a Pozsony megyei köznemesség egyik vezető személyiségét, 1573-1577 között a megye alispánját, Illésházy Istvánt, nevezte ki a király a kamarai kollégiumba.62 Nem tudjuk, hogy Illésházyt, aki a megyei igazgatáson kívül végvári katonai és saját birtokán szerzett gazdálkodási tapasztalatokkal rendelkezett, ki ajánlotta.63 Talán a humanista nagyúr Batthyány Boldizsár, akivel évek óta levelezett.64 Kinevezése 1577 59 Életére ld.: Mikó Á-PÁLFFY G.: i. m. 144-145. 60 SNA Révay család levéltára 1/7. Királyi leiratok. IV. fasc. No. 6. Révay Ferenc nádori helytartó megállapodása Usaly Péter prefektussal Likava várának átvételéről: 1551. július. A másolatért Pál- ffy Géza barátomnak tartozom köszönettel. Pekry Lajosnak a vár egykori birtokosának Usalyval szemben fennállott 982 fi. tartozását, amit az uralkodó átvállalt, 1564-1572 között fizették ki. MÓL E 104 1. köt. 4.1556-ban már érseki jószágkormányzó és az marad 1572-ben történt tanácsosi kinevezéséig. Működése idején (1559,1567) több birtokadományt kap az uralkodótól, anyagi helyzetét jelzi, hogy 1570-ben a győri és komáromi katonaság fizetésére 500 forintot, 1576-ban II. Miksa császár lengyelországi vállalkozására 2000 rajnai forintot kölcsönzött. Megjegyzendő, hogy Usaly testvére László, 1565-ben Dudith András püspök titkára. Ld.: DUDITHIUS, ANDREAS: Epistulae. Ed. Szczuczki, Lecho et SzEPESSY, Tiburtio. Pars. I. 1554-1567. Bp., 1992. 256-257.105. sz. Őt egyébként 1572-ben a Magyar Kamara részéről, mint tehetséges fiatalt, nyelvekben járatos személyt tanácsosnak is ajánlották. Ld.: GECSÉNYI L.: A Magyar Kamara tanácsosainak, i. m. 64. 61 KENYERES István: A kamarai birtokok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században. Doktori disszertáció. Kézirat. Bp., 2002.169. old. Köszönöm Kenyeres Istvánnak az adatot. 62 Illésházy pályakezdése, csakúgy, mint a hasonló gyökerű és rokon Esterházy Ferencé, még alaposabb feltárásra vár. A régebbi szakirodalomból Károlyi Árpád munkája (KÁROLYI Á.: i. m. 17-18.), illetve legújabban MIKÓ Á.-PÁLFFY G.: i. m. 131. ad az életéről áttekintést. 63 1565-1566-ban a nyitrai várban szolgált hadnagyként: Literátor-politikusok levelei Jenei Ferenc gyűjtéséből. (1526-1623). S. a. r.: Jankovics JÓZSEF. Bp.-Szeged, 1981. 1. sz I. I. levele Kisvárdai Miklóshoz. Később Léván bukkant fel. 1584 decemberében (!) a Magyar Kamara tanácsosai Illésházyt ajánlották Zeleméry László helyett az esztergomi érseki javak kormányzójául. Véleményük szerint: „Qui si induci posset, vti est homo rerum suarum domesticarum diligens curator et in oeconomia solers et acutus conuersator, atque in dies commoda suae oeconomiae augere dicatur" (ÖStA HKA HFU RN 48.1585 Dez. fol. 8.,18.) Ez megkérdőjelezi egyúttal Fallenbüchl Zoltán adatát (FallenbOchl ZOLTÁN: Magyarország főispánjai, 1526-1848. Bp., 1994. 84.), aki szerint 1582 novembere előtt már Liptó megye örökös főispánja volt. 64 Miként 1581 augusztusában Irta neki „Nagyságod ennekem, kj soha semmit nem solgaltam Nagyságodnak mjndaha erdemem feoleot walos beocheoletel es segetsegel wolt..." Ld.: Literátor- politikusok levelei, i. m. 9. sz. Természetesen nem lehetne kizárni, hogy felesége révén az Erdődy rokonság is segített, ám az 1578:22. te. szerint anyósával, özv. Erdődy Pétemével és sógoraival bizonyos körmendi birtokrész miatt perben állott. 484
