Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
A Magyar Kamara vezetői pontosan mikortól meddig viselték hivatalukat.14 Ez teheti teljesebbé azt a kört, amely az egy-egy nagyúrhoz kapcsolódó jogtudó értelmiségiekről, önálló életpályát építő tisztviselőkről (az udvari kancellárián, a kamaráknál, a központi bíróságoknál) korábban Holl Béla nagyszerű Ferenczffy monográfiájából15 az utóbbi időkben pedig elsősorban Dominkovits Péter16 és Hiller István17 kutatásai nyomán kezd kirajzolódni.18 Több mint sejtetve, hogy a legendássá vált „politika csináló" Vitnyédy István mellett a mindennapok során a hasonló kvalitású, de kevésbé feltűnő (vagy kevésbé ismert!) személyek egész sora tevékenykedett. Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy kutatásunk miért csupán a Magyar Kamarára irányul. Nincsen szó ilyen elvi elhatárolásról, sokkal inkább arról, hogy a kutatások jelenlegi szakaszában még hiányoznak a Szepesi Kamara tanácsosaira vonatkozó adatok, noha a Szepesi Kamara tisztviselőit — már csak a szoros összefonódás miatt is — épp úgy a döntést előkészítő hivatalnoki elithez soroljuk, mint pozsonyi társaikat.19 Az 1528 elején megalakított Magyar Kamara első tanácsosainak megbízásánál egyetlen szempont érvényesülhetett: kik azok, akik Budán lévén szakmailag alkalmasak a pénzügyi kormányzat újjászervezésére és működtetésére.20 Nem volt tehát véletlen, hogy Gerendi Miklós erdélyi püspök kincstartói címétől füg14 Ember a megjelölt időszakból 17 prefektus és 80 tanácsos, Fallenbüchl viszont 52 XVII. századi tanácsos nevét közölte. Mindkét esetben vannak nyilvánvaló tévedések, ami csakis a rendelkezésre álló névjegyzékek pontos — a levéltári anyagra támaszkodó — felülvizsgálatával, aprólékos ellenőrzésével küszöbölhetők ki. Fallenbüchl esetében jelenleg is egyértelműnek látszik, hogy egyes emberek nem kamarai, hanem „királyi tanácsosi" rangot nyertek, ám a névsorba mégis bekerültek. Ilyenek voltak pl. Ostrosith István, Pyber János püspök, Hedly Mátyás; hetesi Pethe László és zombori Lippay Gáspár pedig mielőtt prefektusok lettek nem voltak tanácsosok, ám ott is szerepelnek. Van néhány személy, aki ugyan rendelkezett magyar kamarai tanácsosi címmel, ámde mindvégig a Szepesi Kamaránál működött, mint Hoffmann György és Péchy Zsigmond. A pontos névsor és a kinevezési dátumok, de még az egyes életutak is a Magyar Országos Levéltárban őrzött Városi és kamarai iratokban (MOL E 554), a Benignae resolutiones sorozatban (MOL E 21), a bécsi Hofkammerarchivban lévő Hoffinanz Ungam állagban található adatokból tárhatók fel alapos részletkutatásokkal. 15 Holl Béla: Ferenczffy Lőrinc. Egy magyar könyvkiadó a XVII. században. Bp., 1980. 16 DOMINKOVITS PÉTER: Egy kora újkori ügyvéd pályaképe — Szepsy (Zepsy) János. Aetas, 17. (2002) 2-3. sz. 17 Hiller, ISTVÁN: Palatin Nikolaus Esterházy. Die ungarische Rolle in der Habsburgerdiplomatie, 1625- 1645. Köln-Weimar-Wien, 1992. 78-80. és Hiller ISTVÁN: Politikai környezetváltozás és alkalmazkodóképesség. Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sopron vármegyében. Soproni Szemle, 54. (2000) 1. sz. 18 Vö. a téma általános vonatkozásaira: PÁLFFY GÉZA: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: FODOR PÁL-PÁLFFY Géza-Tóth István György. Bp., 2002. 19 A Szepesi Kamara számban jóval csekélyebb tanácsosi karáról Ember Győző hivatkozott munkája mellett Szűcs Jenő munkája (Szűcs Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár, 1567-1813. Bp., 1990.), továbbá Fallenbüchl Zoltán tanulmánya (FALLENBÜCHL Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII- XVIII. században. Levéltári Közlemények, 38. [1967] 2. sz.) ad áttekintést. 20 Ezeket a kérdéseket részben már érintettük a 10. sz. jegyzetben hivatkozott írásunkban, amely a Kállay-emlékkönyvben jelent meg. Itt elsősorban arra törekedtünk, hogy az azóta feltárt új adatokat is felhasználva a hivatalnoki elit oldaláról közelítsük meg a témát. 477
