Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
A DÖNTÉST ELŐKÉSZÍTŐ HIVATALNOKI ELIT ÖSSZETÉTELÉRŐL A MAGYAR KAMARA VEZETŐI ÉS MAGYAR TANÁCSOSAI A16. SZÁZADBAN A Habsburg jogar alá került Mohács utáni Magyarországon bevezetésre került kormányzati reformok kétség kívül egyik legfontosabbika a pénzügyigazgatás rendszerének modernizálása, megújítása volt. A Magyar Kamara, mint kollegiális irányító, döntést előkészítő testület jelentőségét illetően a történetírásban több mint egy évszázada egyetértés uralkodik, legyen szó bár Károlyi Árpád,1 Thaly Kálmán,2 Acsády Ignác,3 Ember Győző4 jogi, családtörténeti és kormányzattörténeti megközelítésű munkáiról vagy éppen Szekfű Gyula nagy ívű összefoglalásáról.5 Közülük, mint változatlanul érvényes meghatározást Ember Győző megállapítását idézzük. „A magyar közigazgatás legfontosabb szerve a XVI. és XVII. században a magyar kamara volt. A magyar tanács nem működött állandóan és rendszeresen, a helytartótanács csak rövid ideig állott fenn, a kancellária hosszú időn keresztül egyszerű iroda szerepét töltötte be. Ezzel szemben a magyar kamara 1528-tól, illetve 1531-tól kezdve megszakítás nélkül vezette a királyi és az azzal szorosan összefüggő államgazdaságot, hatásköre nemcsak a pénzügyigazgatásra, hanem a szorosabb értelemben vett közigazgatás területére is kiterjedt."6 Feladatai ennek megfelelően nem csupán a pénzügyi (adó-, vám és tized- behajtás, katonaság fizetése) adminisztrációra, de jogi (királyi jogok érvényesítése) és gazdálkodási (kamarai uradalmak, bányászat, katonaság élelmezése) kérdéseket is magukban foglaltak. Hivatalnokai folyamatosan értékelték a beérkező információkat (tanácsülések naponta voltak), miközben állásuknál fogva, vagy királyi külön megbízottként rendszeresen részt vettek különböző kisebb- nagyobb vizsgálatokban, helyszíni szemléken, mint ezt a kamarai iratsorozatok kézzel foghatóan dokumentálják. Aligha lehet ennek alapján kétséges, hogy a kamarai prefektusok és tanácsosok jelentős tényleges vagy informális befolyással bírtak az egyes uralkodói elhatározások előkészítésére, elsősorban a kincstárra háramló birtokok felderítését és újraadományozását, zálogolásokat, a jövedelmek kivetését és beszedését, tisztviselői kinevezéseket illetően. Ezt a jogkört az Udvari Kamara vitán felül álló döntéshozó szerepe sem befolyásolta, hiszen minden Magyarországot érintő ügyben megkerülhetetlen volt a pozsonyi kama1 Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőre. Bp., 1883. 61.1. jegyzet. 2 THALY KÁLMÁN: A székesi gróf Bercsényi család, 1525-1835.1. köt. Bp., 1885. 97-98. 3 ACSÁDY IGNÁC: A pozsonyi és szepesi kamarák. Bp., 1894. 4 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. Magyar Országos Levéltár kiadványai. III/l.) 119-147. 5 HÓMAN BÁLINT-Szekfű GYULA: Magyar történet. Bp., 1928. IV. köt. 84-86. 6 Ember Gy.: i. m. 119. A Magyar Kamara vezetői, 475-487.
