Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
Gecsényi Lajos birtokos nemes került a posztra.116 Nebest ekkor a szepsi harmincadot kérte magának, de nem tudjuk, vajon megkapta e. Korocz több mint egy évtizedes működését követően, 1662 februárjában segítségért folyamodott növekvő munkája elvégzésére. A hivatalban lévő tanácsosok ekkor Bárczy Mártont ajánlották írnoknak melléje, akit jó katolikusként jellemeztek, a jezsuitáknál tanulta a betűvetést, tudott németül is írni, és járatos volt a számtanban.117 Ekkortájt a pozsonyi kamara számvevői hivatalában írnokoskodott. Amikor Korocz 1665 júliusában megvált a Kamara levéltárától és elnyerte a homonnai harmincadosi tisztséget, Bárczyt kinevezték az utódának.118 Milyen következtetéseket kínál a Szepesi Kamara vezető tisztviselőinek életútja? Mindenekelőtt annak a megállapítását, hogy megfelelően az alapítástól kezdve tapasztalható tendenciáknak, az itteni tisztviselőknél — természetesen a királyi Magyarország kereteiben — a pozsonyi kamarához képest határozottabban felismerhető az önálló hivatalnoki mivolt — olykor már több generáción át kitapintható — körvonalazódása. Miközben Pozsonyban a tisztviselők többsége korábbi működését tekintve még gyakran közvetlenül kötődött valamely rendi vagy egyházi főméltósághoz, ez itt sohasem volt jellemző.119 Sokkal inkább érvényesült az a szempont, hogy a vezető tisztviselők között a vidékről származó, az uralkodóhoz hű, meggyőződéses katolikus nemesek legyenek a meghatározóak.120 Olyanok, akik közép- vagy felsőfokú tanulmányaik során szerzett tudásuk, különböző kisebb posztokon elsajátított gyakorlati ismereteik, jártasságuk révén emelkedtek ki a nemesek névtelen tömegéből, és már rendelkeztek azzal a képességgel, hogy biztosítsák az apparátus működéséhez szükséges szakszerűséget, a mobilitást. Azaz érvényre juttassák az újkori modern hivatalnokság fontos kellékeit. Megélhetésüket a viszonylag csekély fizetésen és az alkalmankénti rendkívüli jutalmakon (pl. Holló: 3000, Bélaváry: 5000 rajnai forint) felül a szolgálatuk elismeréseként kapott kisebb birtokadományok, valamint a tisztségükkel összefüggő alkalmi előnyök (pl. dézsmabérletek megszerzése) jelentették. Hivatali befolyásuk súlyát mutatta, hogy a birtokokat olykor nem is az uralkodó, vagy a nádor, hanem, itt a határvidéken, akár a szomszédos erdélyi fejedelem kegye juttatta a számukra (Cherney, Bélaváry, Vas). Ez természetes következménye volt annak, hogy a királyi és a fejedelmi hatalom (utóbbi esetében egyben magánbirtokosi érdek) gyakorta szoros egymásutániságban vagy éppen egy- másmellettiségben volt jelen. így, bár életmintáik és életkörülményeik, családi kapcsolataik alapvetően a hagyományos helyi nemesi társadalomhoz kötötték őket, ez csupán hátteret jelentett, lehetővé tette számukra az átjárást a rendi világ bizonyos struktúrái 116 MOL E 23 3. cs. 193-194.1650. június 7. és 262-263.1650.december 17. 117 Uo. 4. cs. 29.1662. február 13. us Uo. 5. cs. 521-522.1665. július 10.; MOL E 273 14. köt. (Másolati könyv) 111.1665. november 27. 119 Erről ld.: GECSÉNYI LAJOS: A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és tanácsosai a 16. században. Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk.: ORMOS Mária. Bp., 2003., ill. jelen kötetben. 120 Vö. Fallenbüchl Z.: A Szepesi Kamara, i. m. 197. 472
