Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
Gecsényi Lajos sége testvérének, Segnyey Máriának a férje Kacsándy Mihály a nemesek névtelen tömegébe tartoztak.47 Rokonságban állt viszont, miként erre fentebb utaltunk, Mosdóssy Imrével is, s talán éppen tőle kapta már korábban a biztatást a tanácsosi állás megpályázására. Hivatali pályája, jelenlegi ismereteink szerint, 1649-ben kezdődött, amikor Zemplén vármegye jegyzőjeként működött.48 1650-ben a Szepesi Kamara fiskális ügyvédjeinek a névsorában szerepelt.49 Egy 1653 decemberében Aszalay István pozsonyi kamarai tanácsoshoz intézett levele szerint szívesen vállalt volna bármely állást, ekkor konkrétan a tokaji harmincadosság iránt érdeklődött.50 Az előrelépés lehetőségét számára az 1655-ben tartott országgyűlésen elfogadott 23. törvénycikk nyitotta meg, amely kimondta, hogy az országbíró vagy az ország felső részeiben lakjék, vagy az ítélőmestere azokból a részekből való jómódú birtokos legyen, és állandóan ott lakjék.51 Ügyvédi működése, a Zemplén megyei birtokos nemességgel kialakult kapcsolatai hívhatták fel rá Nádasdy Ferenc országbíró figyelmét. 1657. október 6-án találkozunk vele először ítélőmesteri minőségében.52 Ettől kezdve — 1662-ig megtartva a megyei nótáriusságot is — Felső-Magyarország egész területén működött. Miközben részben házassága révén Királyhelmecen és környékén szerényebb birtokot szerzett, 1658 őszén megkapta az uralkodótól az örökös nélkül elhalt Egry-Vanczod László nagyrozvágyi nemesi kúriáját, kistárkányi és örösfalui jobbágyait.53 A pályázók vagyoni és társadalmi helyzete tehát számos hasonlóságot mutatott. A döntés meghatározó elemét így aligha kereshetjük másban, mint a hivatal betöltéséhez szükséges ismeretek jellegében. Ha arra gondolunk, hogy 1658 végén, 1659 elején, amikor a királyi leirat a tanácsosi kinevezésről megszületett, az erdélyi helyzet II. Rákóczi György és Barcsay Ákos konfliktusával, a török beavatkozás fenyegető árnyékával ismét puskaporos hordóvá vált, Szabolcs és Szatmár megyéknek a királyi országrészhez történő visszacsatolása csupán rövid idő kérdése volt, érthetővé válik Podbelányi tanácsos előterjesztésének „csont nélküli" átfutása valamennyi illetékes hatóságon. 47 MÓL O 66 Lelesz. 32. köt. 203. 255. sz és 33. köt. 32.17. sz. 48 MÓL Filmtár. 3535. d. Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 8. köt. 21.1649. december 29. 49 Uo. E 23 3. cs. 167-169.1650. március 14. 50 Uo. E 168 1.1. 138. sz. „Ezt is akarom Uramnak s regi fautoromnak Kegelmednek jelentenem, ugi vagi hogi soha bizoni tistet nem solicitaltam es tálán ezen kicsin notariussagh beli allapottommal contentus lehetnek, de ha Isten ugi rendelne felőlem az Keg[ye]lmetek, nekem io akaró Uraim promotioiok áltál, Catholicus ember leven, az mi Keg[ye]lmes Urunk es Koronás Kiraliunk eo Felsege szolgalattiatul, ha mi az Keg[ye]lmed ítéleti szerint nekem való vakancia lenne, megh nem vonnám magamat." Post scriptum: „Most edes io akaró Uram vacal az Tokay harmincadossagh, ha cziak az lenne is, ugi elsöbin ragazkodvan továbbra alazatossan az eo felsege keglmes gráciájához [... ] azt sem tartanam utolsob promotionak." 51 Corpus Iuris Hungarici/Magyar Törvénytár, i. m. 595. 52 MOL P1657 53 Uo. A 5712. köt. 94-95. 462
