Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői Ki ismerhette volna jobban a Felső-Tiszahát, a Szamos és a Túr vidékének állapotát, a katonaság számára szükséges élelem felvásárlási technikáját, ki tarthatott közvetlenebb kapcsolatot az erdélyi határvidékkel, Partiummal, mint Bereg megye alispánja, a vidék törzsökös családjainak képviselője?! A nádor és az esztergomi érsek ajánlásai mindezt „hitelesítették". Ismeretei, kapcsolatrendszere, hátországa egybevágtak az előd, Mosdóssy Imre pátriájával, ráadásul még arra is hajlandósága volt, hogy lakást szerezzen magának Kassán54, miközben megmaradt Gulácson is. Megbízásával tovább élt az egyensúlyi helyzet: a Kamara vezető tanácsosa a tiszaháti bene possessionatus köznemesség képviselője: Vas Márton, mellette a pénzügyi tapasztalatokkal bíró Sáros-Szepes vidéki hivatalnok: Podbelányi Mihály. A szakszerűség és a területismeret érvényesítésének a Kamara kettős osztató működési területének sajátosságai által meghatározott tudatos kombinációját véljük ebben felfedezni. Cherney Pál a jogtudó helyi értelmiség „alulról" jött, karrierépítő képviselőjének az ismeretei, kapcsolatrendszerének eltérő jellege ebben a helyzetben nem érvényesülhettek kellő súllyal. Jogásznak ott volt a Kamara jól felkészült titkára, egyben fiskálisa, Megyery Gergely. Ily módon, másként fogalmazva: ekkor nem rá volt szükség. Nagyon tanulságos, hogy ez az ambivalencia mily mértékben hatott az egyes tisztviselők tudatára és befolyásolta karrier-elképzeléseiket. Horánszky András késmárki harmincadost 1664 augusztusában szatmári udvarbíróvá szerették volna kinevezni, ámde ő kétségbeesett beadvánnyal fordult a Kamarához, és kérte a döntés visszavonását. Mégpedig a következőkért. „Aztis igen iol tudgya az Tekintetes es Nemes Kamara mely igen változó volt mindenkor és ezutanis lehet az Tiszántúl való feöld es állapotok, mellyekre az Erdélyi Feiedelmeknek mindenkor nagj vágyódások volt es az ott való Statusok mindenkor haylandobbak voltának az ott való megh nevezet Feiedelmekhez, hogy nem minth K[e]g[ye]lmes urunkhoz eő Felségéhez. Minthogy penigh K[e]g[ye]lmes Urunk eő Fel[se]ghe szárnyai alatt nőttem s nevekettem s azok alatt meghalnys kévanok, eő Felségén kívül tellyes életemnek rendiben senkit mást uralni nem akarok."55 A Vas/Cherney ügyben hozott döntés helyességét egyébként az 1660-as évtized első éveinek eseményei visszaigazolták. 1660 nyarától kezdve, amikor a császári csapatok először de Souches tábornok parancsnoksága alatt táborba szálltak Rakamaznál, a kamarai tanácsosok, elsősorban Vas Márton látták el az élelmezési biztosi teendőket a folyamatosan helyben maradó csapatok mellett. A több ezres sereg számára történő gabonabeszerzés óriási feladatot, a megyei tisztviselőkkel és a vidék birtokosaival való állandó kapcsolattartást jelentett. 1661 április 11-én Szatmáron kelt levelében így írt erről. „Hajszter uram mostani 54 Miután a városi lakása mindig szűkös volt a számára, ezért 1667 januárjában, röviddel a halála előtt, 2250 magyar forintért megvásárolta Makiári István házát, melyből 800 forintot fizetett meg a vételkor készpénzben. Ez igen jelentős összeg volt, így nem ok nélkül írta végrendeletében, hogy a kassai lakás miatt „kifogyott a költségekből". MOL P19861667. és Szigeti Vass Márton végrendelete, i. m. 457. 55 Uo. E 23 5. cs. 1664. augusztus 25. 463
