Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Győr városa 1526 után szükséges volt, házaikban kimérték a bort. Ezért panaszolták 1544-ben, hogy a német profosz a kimért borok után külön adót követel tőlük.69 A szőlőművelés folytatását — a Győrtől 20-30 kilométernyi távolságban levő terület megközelítését a század derekán — mindinkább megnehezítették a törökök és a kóborló zsoldosok, hajdúk. A nehézségek ellenére sem beszélhetünk a szőlőművelés általános hanyatlásáról, mint ahogy nem jellemző Jenei Ferenc megállapítása sem, amely a szőlők nagy tömegű eladásáról beszél, s azt a török rabságból való szabadulásra történő váltságdíj gyűjtéssel hozza összefüggésbe.70 Kétségkívül előfordultak ilyen esetek, de számuk az ismert adásvételeknek mintegy 3%-át teszi ki. A mezőgazdaság mellett az ipar fejlődése Győrött általában véve nem haladta meg a földesúri-igazgatási központ szerepét betöltő mezőváros szintjét. Differenciálódását, egy-egy szakma képviselőinek számát a helyi adottságok határozták meg. így az ipar struktúráján belül a bőrfeldolgozó szakma (vargák, nyergesek, szíjgyártók), a ruházati ipar (szabók, szűcsök, posztónyírók), a vasipar (kovácsok, lakatosok), a faipar (kádárok, pintérek) művelőinek száma volt számottevőbb.71 A bőrfeldolgozás — csakúgy, mint a jelentékeny mészárosipar — az állattenyésztéssel; a faipar egyes ágazatai a szőlőműveléssel; a vasipar a fuvarozással és szállítással foglalkozók kiszolgálásával függött össze. A ruházati ipart illetően a magyarázatot a nyugatról behozott textíliák helyi feldolgozásában, illetve a helyi piackörzet igényeiben kereshetjük. A ruházati iparral foglalkozók kereskedelmi tevékenységére utal Szanyi Péter szűcs és (posztó-) Nyírő György kereskedelmi társulatának említése 1549-ben. Ekkor Szanyi 67 forintot fizetett Nyírő rokonainak, miután társát, akivel együtt kereskedett („in una mercatura — societate — ac conestu seu negociacione simul extitisset"), egyik útján megölték.72 1550-ben a győri úrnapi vásáron az erőszakoskodó katonák Simon és Márton szabóktól, Péter vargától vettek el ruházati cikkeket.73 Elsőként jelentkezett a szabó-, posztónyíró és szűcsiparban dolgozó legények társulása is, ami feltételezte már a céh létezését. A szociális és vallási jellegű legénytársulás célja a vallásos élet ápolása, betegség idején egymás segítése és az elhalt társak eltemettetése volt. Mindezt szigorúan a céhmester felügyelete alatt gyakorolhatták azzal a kikötéssel, hogy az egylet közös, püspöki és káptalani alapítólevelében megjelölt célokon kívül más dolgokkal a tagok nem foglalkozhatnak. Az 1526 előtt kelt dokumentum jelentősége, túl az adott szakmák fejlődési szintjének jelzésén, nem utolsósorban az egységes városi fejlődés tendenciájának megfogalmazásában rejlik. Egyetlen olyan ismert földesúri rendel«> GyEL GyKML Téka XIV. No. 2392. 70 Vö. Jenei F.: i. m. 123. A megállapításhoz kapcsolódó 9. sz. jegyzetben a szerző a század végéig terjedően 24 ilyen esetet említ a kb. 8-900 ismert szőlő-adásvételi ügyből. 71 BEDY VINCE: Adalékok a győri ipar történetéhez. Győri Szemle, 13. (1942). 72 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 122. Szanyiról néhány évvel későbben tudjuk, hogy szűcsmesterséget folytat. 73 Uo. Lad. 16. Fasc. 47. No. 2347. 41
