Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos kezés, amely püspöki és káptalani területre (tehát a város kb. 9/10 részére) egyaránt vonatkozott, noha elsődleges kibocsátója nem a káptalan, hanem a püspök.74 E három szakma súlyát jelzi, hogy a tárgyalt korszakban mindvégig — a kereskedők mellett — a városvezetés részesei, több évben közülük kerültek ki a városbírák, esküdtek {Szabó Benedek (1542) bíró, (1549) esküdt; István szűcs (1548) bíró; Péter szűcs (1558) bíró; Szanyi Péter szűcs (1540) esküdt}. Vagyoni helyzetüket a Szent István utcában és a piac környékén fekvő házaik mutatják. Mellettük a szakmájánál fogva is kiváltságos helyzetben levő Szaniszló molnármester (Bíró Szaniszló, Molnár Szaniszló) játszott kiemelkedő szerepet az iparosok közül. O a pinnyédi püspöki malom bérlője, az abdai káptalani malom állandó felügyelője, építője, javítója. Káptalani tizedbérlő, többszörös szőlőtulajdonos, háza a Piac téren feküdt. 1539-ben városbíró, de ezt követően is a város- vezetés állandó résztvevője. A céhes szervezetbe tömörült iparosok közül — már a tárgyalt korszakunkon túl — a lakatosok, kovácsok, szíjgyártók, nyergesek és pajzsgyártók céhlevelét 1566-ból, a szabók önálló céhének levelét 1568-ból ismerjük. Mindkettőt a káptalan bocsátotta ki. Előbbiek egyesülésének célja a szakmák közötti nyersanyagár-viták rendezése és a kontárok elleni küzdelem megszervezése volt. Szabályozták a mesterré válás, a mesterség- és a műhelyöröklés rendjét.75 Feltételezhető az is, hogy az ismert céhek mellett ugyancsak céhszervezetben tömörültek a vargák is, akik zárt tömbben, a Varga utcában (platea sutorum) és a Német utcában laktak. A vasas-bőrös közös céh létrehozásának időpontja minden bizonnyal összefüggött a győri végvár kiépülésének előrehaladásával, és a katonaság létszámának emelkedésével, hiszen e két szakmacsoportban elsősorban a katonai felszerelések gyártói tömörültek. A felsorolt iparágakon túl több szakma egy-egy képviselője is dolgozott a városban (ötvös, aranyműves, kőfaragó), akiknek szolgálatait — mint a káptalani számadáskönyvek mutatják — főként a földesúri udvartartás vette igénybe.76 Jellemző, hogy az élelmiszeripart, a középkori városiasodás egyik jelentős fokmérőjét csupán a mészárosok képviselték. Az önellátást biztosító mezővárosi gazdaságok ennél fokozottabb differenciálást nem igényeltek. A mészárosok céhe, amelyet 1540-ben említenek először, bizonyára már több évtizedes múltra tekintett vissza, s valószínűleg elsők között jött létre a mezőváros céhei közül.77 Feltételezhető, hogy a mészárosok már ekkor is foglalkoztak marhafelhajtással, kereskedelemmel, s a helyi iparos átlagnál magasabb számuk ezzel függött össze. A későbbi évtizedekben a végvári katonaság növekvő hússzükségletei és a nyugatra irányuló marhakereske74 Az eredeti oklevélre ld. 11. sz. jegyzet. Vö. Bedy VINCE: A16. és 17. századi győri kalendás egyesületek. Győri Szemle, 1. 1930. 162-164. Tanulmánya önmagában is cáfolja azokat a történetírókat (Borbíró Virgil és Valló István), akik ezt az oklevelet az érintett szakmák céhleveleként (ill. legénycéh alapítóleveleként) fogják fel. 75 1566: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 2. köt. 261.; 1568: uo. 276. 76 Ld. Bedy V.: Adalékok a győri ipar, i. m. 77 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 46. 42
