Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr határa a XVI-XVII. században (Kertek az erődváros körül)
Győr határa kellett gondoskodni. A katonák elfoglalták az istállókat, kvártélyokkal építették be a szabad területeket. Fokozatosan különböző egészségügyi és tűzrendészen előírások léptek életbe. Az átalakulás kiszorította a falak közül az állatok jó részét, csökkentette a termények és a takarmány elhelyezésének lehetőségét, eltüntette a veteményeskerteket.11 Kétségtelen, hogy az 1540-es évek végén a Rába nyugati partján létrejött új település, Újváros (melyet már méltán megilletett a külváros elnevezés) részben lehetővé tette az állatok és a takarmány elhelyezését. Vannak is utalások a XVII. századból az Újvárosban létesített allodiális házakra. Lakosságának bizonyos hányada is a környékbeli falvakból, az elpusztult hajdani „elővárosokból" került ki. De Újváros körülkerítése 1564 után, majd a későbbi évtizedekben végrehajtott körülsáncolás, a katonák (döntően a hajdúk és a rácok) betelepedése azonban itt is behatárolta a lehetőségeket. Ilyen körülmények között érthető, hogy a polgári lakosság a déli várfalak előtti területen, Újvárostól nyugatra és a püspök tulajdonában lévő Szigetben (a Rábca és Duna között) keresett helyet állatai, gabonája és takarmánya elhelyezésére, veteményeskert, gyümölcsöskert kialakítására. Minden bizonnyal igen kényszerű megoldás volt ez, hiszen a várfalakon kívül az állatok és a takarmány egyaránt szabad prédái lehettek a várbeli katonaságnak és az előrelopakodó török portyáknak. Ezekről a Ráth Károly által közzétett és a Filep Antal által felhasznált 1642. évi ún. megyei sérelmi jegyzőkönyv, illetve a győri katonaság elleni panaszok bőségesen tájékoztatnak.12 A veszély mértéke, a terület jellege így már önmagában meghatározta, hogy e három helyen rendeltetés szerint egymástól bizonyos fokig eltérő kertek jöttek létre. A város palánkja előtti területen fekvő kertre az első említést 1550-ben találjuk, amikor Jó Balázs győri lakost a katonák a kertjében megverték, és szénáját onnan elvitték.13 1551-ben kifejezetten allodiális kertet említenek a sáncok előtt, ahonnan Búza Benedek végvári katona egy disznót rabolt el Gyulai Ferenc kanonok tulajdonából.14 1590 májusában Gregoróczy Vince főkapitány-helyettes nagy juhnyáját, amely a kertek között szokott legeim, a polgárok földjeire hajtatta, pásztorai pedig éjjel a kertekben loptak — panaszolta a győri káptalan. Megjegyezték azt is, hogy a polgároktól elfoglalt 50 hold szántóföld után a tizedet nem fizeti, a termést pedig a városkapu előtti csűrbe gyűjteti. Egy hónappal később Gregoróczy a káptalani ispán kertjéből hozatta el a dézsmabúza egy részét. Thobias Groff harmincados ellen azt panaszolták, hogy a polgároknak a városi földekről összehordott termését a szérüskertekből erőszakkal elvitette. És végül még egy hasonló panasz: 1592 táján a gróf Hardegg főkapitánnyal szemben 11 A polgárság és katonaság viszonyáról részletesen írtam: GECSÉNYI LAJOS: Katonák és polgárok a győri végvárban a XVI-XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 97. (1984) 4. sz. 12 RÁTH KÁROLY: A Győr vármegyei hódoltságról. Győr vármegyének 1642-ben összeírt sérelmi jegyzőkönyve a török ellen. Magyar Történelmi Tár, 7. Pest, 1860. 13 GyEL GyKHL Okmánytár Lad. 16. Fasc. 47. No. 2347. 14 GECSÉNYI Lajos: Győr városa, i. m. 207. 435
