Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Gecsényi Lajos három alkalommal is. 1581-ben (1833 ft, 50 dénár), 1583-ban (5000 ft) és 1585-ben (5500 ft) a Szepesi Kamara kötelezvényével fizetett Karl Gößweinnek és Hans Rottenburgernek. A harmadik adóslevél sorsa azért is különösen érdekes, mert az 1587-ben Jodok Croy bécsi nagykereskedőhöz került, aki viszont annak egy részét Martin Ruedigerhez forgatta tovább.100 1593-ban a csődbe jutott Kari Gößwein és Hans Rottenburger 16 500 forintról szóló kötelezvényüket az ismert nagykereskedőnek, Bartholome Viatisnak és társainak engedték át, akiknek nevében Kaspar Korntheuer vette fel a pénzt a nagyszombati harmincadon.101 Miként arra fent már több ízben utaltunk, a Bécsben működő, elsősorban délnémet kereskedők üzleti tevékenységének — korlátozott mozgásterük ellenére is — fontos eleme volt a magyarországi (beleértve ezúttal a hódoltságot is) és az erdélyi városok kereskedő polgáraival való közvetlen kapcsolat. A számos részinformációhoz képest különösen reprezentatív képet adnak erről azok a másutt már részletesen ismertetett adóslevelek, amelyeket 1589 és 1591 között Andreas Kandier nürnbergi polgár számára 30 tiszántúli és erdélyi kereskedő állított ki különböző textilárukról.102 A debreceni és nagyszombati városi jegyzőkönyvek ugyancsak hasonló esetek soráról tudósítanak, valamennyi alkalommal a többször említett felnémet és helyi polgárok között. Két ügyet egyediségük okán mégis szeretnénk külön kiemelni, már csak azért is, mert még jobban aláhúzzák az üzleti gyakorlat mindennaposságát. 1570-ben a jó bécsi összeköttetésekkel bíró, pozsonyi Caspar Hofinger a neves nagykereskedő, a nürnbergi Heinrich Pilgram, Heinrich Walter és az antwerpeni Heinrich Zobel ügyfeleként bukkant fel, szerény adóssággal, számos bécsi, linzi, Sankt Pölten-i, radkersburgi és olmützi lakos társaságában.103 1590-ben pedig az ország túlsó végén, Szatmárban, Andreas Wagner Augsburgból Endrédy István helyi polgárral szemben kívánta Ernő főherceg és Ferdinand Graf zu Hardegg főkapitány parancsa segítségével behajtani 1540 forint 50 dénárnyi kintlévőségét.104 A 16-17. század fordulóján, a hosszú török háború első évtizedében, miként erről a köpcsényi vám vagy a kolozsvári harmincadjegyzék már publikált adatai tanúskodnak,105 a kapcsolatrendszer érdemben még nem változott. Kiegészítésül 100 MOL E104 Vol. 2. 28., 135-138., 147., továbbá MOL E 554 Föl. Lat. 935. 76. 101 MOL E 554 96. d. No. 1593. Vö. Seibold, Gerhard: Die Viatis und Peiler Beiträge zur Geschichte ihrer Handelsgesellschaft. Köln-Wien, 1977. (Forschungen zur internationalen Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 12.) 75. 102 Gecsényi Lajos: Adatok a tiszántúli és erdélyi kereskedők nürnbergi kapcsolataihoz a XVI. század második felében. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve, 8. Debrecen, 1981. Vö. még Szakály Ferenc: Egy XVI. századi szponzor gazdasági hátországa. Nyírbátori Somogyi Péter és lakóhelye. Uő: Mezőváros és reformáció, i. m. 408-410. 103 SAN B14/1. Libri litterae. Bd. 86. 67. 104 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. III. köt. Oklevelek és levelezések, 1491-1600. S. a. r.: GÉRESI Kálmán. Bp„ 1885,473-474. No. CCLXXX. 105 Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján. Századok, 127. (1993) 3-4., ill. jelen kötetben; Pap F.: i. m. 25. és 105-134. Pap nagy jelentőségű forrásközlésének értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az export-import származási és 428
