Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Folytonosság és megújulás termékek iránti kereslet. Noha a magyarországi belpolitikai helyzet — gondolunk itt elsősorban az 1514-ben lezajlott parasztháborúra — gyakran nem kedvezett a mezőgazdasági árutermelés bővülésének, a magyar alföld Tokajtól Temesvárig és Pesttől Nagyváradig húzódó óriási kiterjedésű legelőin egyre nagyobb számban — lényegében üzemszerűen — neveltek szarvasmarhákat és juhokat. A nagytestű, erős húsállatok megfelelő körülmények (hajtó utak, út menti legelők és itatok) között alkalmasak voltak arra, hogy jelentősebb súlyveszteség nélkül tegyenek meg több száz kilométert a vágóhidakig. 1518-ben egy pusztító marhavésszel összefüggésben azt írták Nürnbergben Magyarországról: „von wo doch ganz Deutschland mit Fleisch gespeiset wird."22 A kétirányú folyamatos kereskedést a kiváltságok bázisán megteremtődött széleskörű gazdasági együttműködés mellett — mint azt a magyar gazdasági kapcsolatok szempontjából ugyancsak fontos csomópont, Boroszló vonatkozásában Gerhard Pfeiffer23, vagy a hazai szakirodalomban Kubinyi András több helyütt nyomatékosan hangsúlyozta — a rokoni, társadalmi kapcsolatok létrejötte is segítette. A 15. század folyamán németországi kereskedők sora került családi kapcsolatba a budai, székesfehérvári, pozsonyi, de még a távolabbi kassai, nagyszebeni (zömében szintén német) polgárokkal. A vezető budai polgárok csoportjába tartozott Siebenlinder család például nürnbergi, baseli, bambergi, pozsonyi, nagyszebeni és kassai rokonsággal rendelkezett. Más esetekben budai, pozsonyi, boroszlói és bécsi polgárok gyermekei házasodtak össze, és költöztek egyik városból a másikba, ahol ugyancsak vezető szerepre tettek szert, mint a jól ismert Hallerek Nürnbergben, Budán és Nagyszebenben.24 Az oszmán birodalom közvetlen magyarországi hódítását megelőző évtizedekben éppen a nürnbergi rokoni háttérrel rendelkező budai polgárok voltak azok, akik felbukkantak a magyar királyi udvar szállítói között is, mint például 1525-ben Andreas Kaltenhauser és Kunz Prunner, akik jelentős, több ezer forintra rúgó összeggel szerepeltek a szállítók jegyzékén.25 A magyar gazdasággal a 16. század első évtizedeiben kapcsolatba került délnémetek köre azonban természetesen nem a rokoni összeköttetések függvénye volt. Érdemes megemlíteni, hogy az 1517-ben meghalt Kunz Horn nürnbergi nagykereskedő, aki fémárukkal és posztóval Frankfurttól Pozsonyig kereskedett, a linzi vásárokon magyar 22 LÜTGE, F.:i. m.95. 23 Pfeiffer, Gerhard: Das Breslauer Patriziat am Mittelalter. Breslau, 1929. (Darstellungen und Quellen zur schlesischen Geschichte, 30.) 282. 24 KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. sz. ill. Uő: Die Nürnberger Haller in Ofen. Ein Beitrag zur Geschichte des Südosthandels im Spätmittelalter. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg, 52. Nürnberg, 1963-1964. 25 KUBINYI a.: Buda és Pest szerepe, i. m. 32. 413
