Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc
EGY KAMARAI TISZTVISELŐ A XVI. SZÁZADBAN NAGYVÁTHY FERENC A középkori Magyar Királyság Mohács utáni átalakulásának több, máig tisztázatlan gazdaság- és társadalomtörténeti részlete közé tartozik a kora újkori magyar közigazgatás működési mechanizmusának, személyi állapotainak pontos feltérképezése. Annak a folyamatnak a megismerése, melynek során kialakult a modern értelemben vett, az uralkodói akaratot a nemesség felé közvetítő, végrehajtó, hivatásos hivatalnok értelmiség. A korabeli gazdasági és katonai viszonyok ismeretében aligha lehet kétséges, hogy e rétegen belül — minden létező központi irányítás és ellenőrzés mellett — mennyire jelentős informális befolyással rendelkeztek a pénzügyi (kamarai) tisztviselők, a pozsonyi és a szepesi kamarák elnökei, tanácsnokai, pénztárosai, számvivői, de akár még a tőlük függő harmincadosok is. A tisztviselői kar összetételéről, kapcsolatrendszerérői, társadalmi helyzetéről már Acsády Ignác egy évszázaddal ezelőtt megjelent tanulmánya több fontos általános megállapítást tett.1 Ezeket Ember Győző monográfiája, a kamarai levéltárakról szóló ismertetők szerzői személyi, és a működésre vonatkozó adatok sorával egészítették ki.2 Részletes, akárcsak Fallenbüchl Zoltánnak a XVII. századi kamarai tisztviselőkről készített írásaihoz hasonló munkák azonban a XVI. századi állapotokról nem készültek.3 Holott az újonnan kialakult politikai, hatalmi helyzet jellegzetességeiről, a Habsburg királyság magyarországi berendezkedéséről ilyen vizsgálatok nélkül aligha alkothatunk pontos képet. Az 1527-ben létrehozott, és utána többször újjászervezett Magyar Kamara vezető tisztségviselőiről — nem csupán a magas egyházi posztokat betöltött elnökökről — felületes tájékozódással is megállapítható, hogy többségük jól iskolázott, a kor általános kérdéseiben tájékozott ember volt, néhányuk — elég csak Reicherstorffer György, Wernher György, Zermegh János nevét említeni — humanista műveltségével, szakírói munkásságával különösen kiemelkedett társai közül. A sor azonban kétségkívül tovább bővíthető, ha az első tanácsosok közé tartozott Nádasdy Tamás, a bárók közé emelkedett Illésházy István, a konstantinápolyi követségbe küldött, egyetemet végzett Hosszútóthy György tanácsos, vagy a bécsi egyetemen tanult, több évtizedes kamarai szolgálatot teljesített, Valentin Ernleutner számadásmester, későbbi tanácsos nevét is felidézzük. S akkor még nem is számítjuk a sorba a Magyar Kamarához kinevezett 1 Acsády IGNÁC: A pozsonyi és szepesi kamarák, 1565-1604, Bp., 1894. 51. 2 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság és hivataltörténet, 1.) 131-135.; Szűcs Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár, 1567-1813. Bp., 1990.; Nagy IstváN-F. Kiss ERZSÉBET: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Szerk.: F. Kiss ERZSÉBET. Bp., 1995. 3 FALLENBÜCHL ZOLTÁN: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2 sz. és FALLENBÜCHL ZOLTÁN: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században. Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. sz. Egy kamarai tisztviselő a XVI. században, 401-407.
