Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Gecsényi Lajos A Magyar Királyságon belül a két területen élő „görögök" státusát összevetve hipotetikusan vélem megfogalmazhatónak az azonosságot és a különbséget. Nem kétséges, hogy mindkét esetben a kereskedelmi tevékenység a meghatározó, ez azonban nyugaton két kiváltságolt mezőváros/erődváros háttéradottsága- ira, a főkapitányoktól, udvarbíráktól való közvetlen támogatásra/függőségre, keleten pedig a kamarai igazgatás védelmére támaszkodott. Ez azt is jelentette, hogy nyugaton jobbára mezővárosi polgárokról és lakosokról (némelykor tekintélyesebb nemesekről), keleten a kassaiak mellett inkább kisvárosi, falusi kereskedőkről volt szó. Az utóbbiak számára a görög bíró alatti közös fennhatóság, a szervezettebb kompániák működése jelentette a támaszt, még akkor is, ha tánto- ríthatatlanul a magyar király alattvalóinak vallották magukat („Éltesse Isten Nagyságotokat és Kegyelmeteket sokáigh egeszsegben, hazánk előmenetelire kívánom" — írta a szatmárnémeti Jeney Görög István95). A „görögök" 18. századi előretörése a magyar kereskedelemben messze mutató okokra vezethető vissza, melyek vizsgálata nem e tanulmány feladata. Látnunk kell azonban, hogy a Magyar Királyságban való működésük — területenként és időszakonként eltérő körülmények között — korábbi hagyományokra alapozott folyamatosságot mutat mind a 16., mind pedig a 17. században. A fenntartó hagyományok alapja nem volt más, mint a piac meghatározó mozgása, a kínálat és a kereslet olyan árucikkek (a „török áruk") iránt, melyeket ők tudtak a legkönnyebben beszerezni és a vevők rendelkezésére bocsátani. 95 Ld. a 92. jegyzetet. 400
