Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Török áruk" és „görög kereskedők' sek segíteni. A védelem fejében évi 200 Ft megfizetését ajánlották fel a Kamarának. A Szepesi Kamara támogató jelentéssel továbbította a kérelmet a pozsonyi Magyar Kamarához. Ebből azonban az is kiderült, hogy a felső-magyarországi görögök egy része a Kamarától, más része Rákóczi György özvegyétől, harmadik része mint nemesember a vármegyéktől függött. Az egyöntetű szabályozás érdekében a kamarai tanácsosok valamennyi görögnek a kamarai fennhatóság alá rendelését látták célszerűnek. A nemesek esetében a személyes ügyekben fenntarthatónak vélték a vármegye hatáskörét. A kérésnek megfelelően Wesselényi Ferenc nádor 1665. július 28-ára Kassára összehívta tanácskozásra az egész tiszántúli görögséget, s két nappal később (a folyamodásnál szűkebb tartalmú) protekcionális levelet adott ki a számukra. Ez rögzítette bujdosásuk tényét, rendtartásuk hiányát, majd felsorolta az Abaúj és Zemplén megyékben lakos „görög" lakosok neveit,91 kimondta, hogy a Tiszán innen és túl tartott vásárokon és sokadalmakban törökországi marhákkal szabadon kereskedhetnek, a közöttük nem említett, „széllel lézengő és nem itt Magyar Orszaghban lakozó görögök" számára viszont tilos a kereskedés. Újabb személyek a görög bíró és a Kamara hozzájárulásával kerülhetnek a kiváltságosok sorába, peres ügyeikben egyedül a Szepesi Kamarától függnek.92 A nádori védlevél elismertetése — a szabad kereskedés megvalósítása — nem kevés ellenállásba ütközött, mégpedig elsősorban a végvári főtisztek és a harmincadosok, vámosok részéről, akik az ország nyugati részéhez hasonlóan tetemes hasznot akartak húzni a „görögök" kereskedéséből. Jeney alias Görög István szatmárnémeti lakos erre hivatkozva („ezek csak az sok aiandekozast várnák úgy gondolom, akiben nemis ighen hadták szegény kereskedők mégh ez ideig aláb") 1667 szeptemberében a Magyar Kamarától kérte, hogy védelmezzék őket, nehogy a szerzett jogokat elvegyék tőlük és kiszolgáltassák őket az önkényeskedőknek.93 1667 nyarán a Magyar Kamara javaslatára a nádori protekcionálist az uralkodó privilégium formájában ismét kiadta. Azt, hogy ennek sem sikerült mindig érvényt szerezni, mutatta az összes felsőmagyarországi görög folyamodása másfél hónappal később, amikor Fodor János kállói harmincados ellen emeltek panaszt, aki megtiltotta nekik a tallér és arany bármilyen oknál fogva (pl. áruvásárlás céljából) külföldre történő kivitelét. Kérték, hogy ezt a tilalmat érvényteleníttessék, „mert az melj mesze országhról hozzuk az marhat az másfele monetat nem is tudgyak mire való".94 91 A nevek önmagukért beszélnek. Görög István és öccse, Demeter, Rácz János, Czinczi György, Czinczi Pál és öccse János, Görög Mihály, Rácz Péter, Melenik István, Melenik Tamás, Görög János és öccse György, Manói János és öccse György, Görög Miklós, Czonka Miklós, Rácz Simon, Czoban István, Görög Demeter, Görög András, Rácz Kopna, Baba Demeter fia Lackó, Görög János, Görög György, Görög Demeter, Melczik Pál, Lampas Kopna, Görög Márton, Görög György, Kiss György, Turnay János, Turnay György, Kis Kristóf, Kis Miklós, Spondany János, Kis Atanáz, Gaudy Miklós, Macedóniai Dániel, Görög Mihály. MOL E 211 Series II. XVI. t. 93-94. 92 Uo. 86-94. 93 MOL E 41 No. 172. Anni 1667. 94 Uo. No. 193. Anni 1667. 399
