Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Gecsényi Lajos fák" (utóbbit kifejezetten katolikusnak mondják) adták magukat a város polgárai közé.79 S bár ellentmond a dalmaták katolikusságáról vallott felfogásnak, de ide tartozhatott a „hamis hitű rácnak" nevezett győri bíró, Posgay Ágoston is, akinek a fia 1698-ban egy Raguzában letétbe helyezett pénzösszeget kívánt megszerezni. Más dalmata kereskedők Komáromból látogatták a győri vásárt, ahol 1641-ben a Kisasszony napi vásáron Wratulich Pétert Kovachich György egy „komáromi török áros dalmata emberrel" együtt megverte, amikor karmazsin csizmát akart vásárolni.80 Mindezek után óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mi tette lehetővé, hogy akár Győrben, akár Komáromban — a két fontos végvárban — a rácok és görögök tartósan megmaradhassanak (templomokat és iskolákat működtessenek!), és bekapcsolódhassanak mind a nyugat-magyarországi, mind a bécsi kereskedelembe? Megélhetésüket, úgy tűnik, döntően polgári foglalkozásukból biztosították. Szerepük azonban ennél lényegesen nagyobb volt, éspedig azáltal, hogy kapcsolataik — a királyi Magyarország területéről, közvetlen határvidékéről, annak polgáraiként, esetenként nemeseiként — mindkét irányban kiterjedtek a hadban álló felek területén. Ennek révén lehettek a török (és a Habsburg) hírszerzés általános informátorai, támaszpontjai, futárai, vagy éppen dezinformátorai. Miként Takáts Sándor fogalmazott: „Bizonyos dolog, hogy a kereskedők mindkét félnek kémséggel szolgáltak. De azért hivatásos kémek mégsem voltak."81 Ennek megfelelően ingadoztak az évtizedek folyamán a velük szemben foganatosított tiltó és megengedő intézkedések. Komárom (kisebb részben Győr) földrajzi helyzeténél fogva már a 16. században a Bécs és Buda (esetleg Konstantinápoly) között közlekedő utazók és kereskedők jelentős bázisa. A komáromi főkapitány számára kikérdezésük, alkalmankénti megbízásuk fontos feladatot jelentett.82 Nem volt ez másként Bécsben sem, ahol a 17. században maga d'Asquier, az Udvari Haditanács nagy tekintélyű tolmácsa hallgatta ki rendszeresen a Budáról és Belgrádból érkező rácokat és görögöket.83 Komáromban tudták leginkább látókörben és ellenőrzés alatt tartani az idegen nemzetiségű és vallású, részben elkülönülten, félig-meddig katonai fennhatóság alatt élő 79 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 4. köt. 333. és 350. 80 Uo. 8. köt. 134. 81 Takáts S.: Kalauzok és kémek, i. m. 163. 82 Vö. Szakály Ferenc véleményével. SZAKÁLY FERENC: Egy hódoltsági parasztpolgár, aki beleavatkozott a nagypolitikába. Nagymarosi, majd nagyszombati Trombitás János, 1559-1592. Uő: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. 255-261. Szakály visszautalva egy korábbi tanulmányára itt is megkérdőjelezi a szerbek szerepét a hódoltságból a királyi Magyarországra s még inkább a Bécsbe irányuló kereskedelemben, mondván: nem szerepelnek a harmincadjegyzékekben. A kisszámú nyugat-dunántúli és észak-nyugat-magyarországi regisztrumokból valóban hiányoznak, elképzelhető azonban, hogy — éppen a tilalmak miatt — más név alatt jegyezték be őket, vagy csempészutakon közlekedtek. Mindkettőre adódnak példák magyar kereskedők esetében is. A török területről nyugat felé vezető útvonal török vámján, Vácott viszont ott vannak a szerbek, görögök és dalmaták is. 83 PEEZ, C. von: i. m. 507. 396
