Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon

Török áruk" és „görög kereskedők'

Túl a Béccsel kiépített kapcsolatokon vannak arra utaló adatok is, hogy a komáromi rácok a belföldi kereskedelemben is közvetítő szerepet játszottak. 1675 januárjában ugyanis a Vas megyei népi sokadalomra igyekvő rác kereskedők — Jenei Kristóf, Palamida György, Fogas Péter, Koszta Kosztovicz — a „győri pusztán", Monostor táján vettek át titokban több tétel (68 „kötés") szaty- tyán bőrt, illetve egy bála abaposztót Tuszman Balázs állítólagos tatai oláh vajdától, és a fiától, Jánostól mint közvetítőktől. Tuszman vallomása szerint a pápai csizmadiák is 27 „kötés" szattyánt vittek el maguknak Győrön keresztül.73

Ami a valóban görög nemzetiségűnek tartható személyek jelenlétét illeti, ők is az 1620-as évtizedben bukkantak fel első ízben mindkét városban. Győrben 1626. évi bejegyzések szerint „Martonvaricz görög" Szabó Mátyásnál tart boltot. „Kadarycz Péter, ez is görög, lett győri polgárrá, ez is boltot tart itt a városban."74 Komáromban 1624-ben egy összetűzés során Posgay Jánosról megjegyezték, hogy „az feddésnek az geöreögh hellt nem adott". 1638-ban nemes Posgay alias Görög Györgyöt említették.75 1629-ben Esterházy nádor arról írt, hogy Komáromban számos rác és görög kereskedő tartózkodik, akik mindent kikémlelnek, de a főkapitány néhány forintért megtűri őket.76 Ez egybevágott azzal a kijelentéssel, melyet a többször idézett 1630. évi tanúkihallgatáskor nemes Kovács Imre többszörös városi főbíró tett, mondván: a komáromiak nagyszombati zaklatásának (megsértették a vámmentességüket) az okai görög áros emberek, akik komáromi polgárnak mondják magukat, pedig csupán a főkapitányoktól van menlevelük.77

A rácok és a görögök mellett nem lehet említés nélkül hagyni a dalmatákat sem, azaz az Adriai tenger melléki Dalmáciából, főként pedig az ősi kereskedő- városból, Raguzából származó kereskedőket, akik bár többségükben katolikus vallásúak voltak, mégis — miként ezt a 16. századi adatok is mutatják — szorosan összefonódtak a másik két nemzetiséggel. Ezt példázza a következő eset is. 1635 novemberének egyik éjjelén egy lovascsapat indult útnak Komáromból Tata irányába. Az úton több kocsival találkoztak. Azt hitték törökök ülnek rajtuk, ezért meg akarták állítani őket. Kiderült, hogy az utasok görög kereskedők, vagy inkább dalmaták voltak („nationis Graecae homines, questores mercium, vel magis Dalmatae"), akik elsütötték puskáikat s egy katonát megöltek, mire válaszul a csapat megtámadta őket, egyet levágtak közülük, áruik egy részét elvették.78 A dalmaták egyébként Győrben is jelen voltak. 1628. április 27-én Jakab Mihály, május 3-án Posgay Lukács, 1636. július 4-én Posgay Márk „dalma73 MOL E 210 Komárom, 73. t. No. 18. Nem rácok, hanem a komáromi vitézlő rend egyik tagja 1653. március 20-án 76 kötés fejér kordovánt és 10 kötés szattyánt szállított a városból Grácba. Uo. No. 8.

74 GyMJVL Gy VL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 4. köt. 331.

75 SANR-PKN KVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 2. köt. 473. és 3. köt. 343.

76 Idézi: TAKÁTS SÁNDOR.: Kalauzok és kémek a török világban. Uő: Rajzok a török világból. Bp., 1914- 1916.168.

77 Ld. a 63. jegyzetben idézett forrást.

78 MOL P1315 Batthyány (I.) Ádám iratai. 3. cs., No. 19.

395