Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Gecsényi Lajos adósak maradtak, az adósságról adott két kötelezvényből viszont csak az egyiket — a 160 aranyról szólót — tudták teljesíteni, a még nem értékesített áru pedig Monasztelli boltjának pincéjében állítólag megrohadt, így nem lehetett visz- szaadni. A Hoffkirchen főkapitány parancsára elrendelt vizsgálatból, melynek során a katonai igazságszolgáltatás képviselői — Kluczóy István seregbíró és Szelner György seregjegyző — jártak el elsőként, miután az ügyben török alattvalók is érintve voltak, megismerhetjük a komáromi rác kereskedők nevét. A kihallgatásra berendelt előkelő kereskedők („primarii questores Comaromienses"), Fogas Péter, Kosztanovicz Sebestyén, Novali Demeter, Staphila János valóban a legismertebb képviselői a komáromi szerb kolóniának, miként a társaságban 50%-os arányban részesedő Monasztelli is, aki „Principalis volt s mindenekben Director". Azaz ő kötötte a szerződést, ő tárolta az árut, elszámolt üzletfeleivel, míg társai csupáncsak árusítottak. Ellene mint nemesember ellen a vármegyei törvényszék folytatta az eljárást, a seregbíró azonban rajtuk kívül kevésbé tehetős rácokat is kihallgatott — Haczi Jovant, Leka Jovant, Kir Janit, Marko Miklóst, Tartar Miklóst, továbbá bizonyos Risó, Száva és Koszta nevű rácokat, vélhetően a Belgrad és Komárom között közlekedő fuvarosokat, futárokat.69 Egy esztendővel korábban, 1671 szeptemberében a komáromi és győri kereskedők éppen Haczi Jovant küldték nagyobb összeggel a birodalomba, hogy onnan „tarsoi [tarsuis?] késeket" hozzanak. A pénzt azonban „Berda vár és Tarda között" kóbor katonák elrabolták tőle s az nem térült meg.70 A belgrádiak nevében eljáró Alexander Stettin egyébként Győrben és Komáromban kereskedett égetett borral s más termékekkel. Meglehetősen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, aki nem függött sem a katonai, sem a városi hatóságoktól, gyakran utazott Pozsonyba és Bécsbe, ahol addig maradt, ameddig akart. Többen tudták róla, hogy besúgói szolgálatokat is teljesít.71 Végül a Stettint megbízó lándorfejérvári rácok egyike Emanuel Nikovicz és két társa — Manoli Gliva és Ioannes Iacobus Armeny — 1674 elején a pozsonyi és a győri harmincadokon 8495 Ft értékű nürnbergi áruval (melyről nem tudni, nem fegyverek voltak-e) és 1763 db csempészett aranydukáttal akadt fenn a harmincadosok ellenőrzésén, útban Bécsből hazafelé. A kamarai hatóságok belső feljegyzései szerint Nikoviczék rendszeresen ezüstöt szállítottak a bécsi pénzverdébe.72 69 GyEL GyKHL Lad. 13, Fasc. 39. No. 1761. 70 GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1684/1/7. Győrből Posgay Ágoston városbíró pénze veszett oda. A nemes Posgayról az unokaöccse, a (rác) Memavicz János mondta 1685-ben, hogy „az győri bíró Posgay Ágoston hamis hitű rácz bíró, ez csak egy törökös huncfut, nem méltó, hogy csak a városban is tartsák az beste lélek, pribékes kurvafiát és hogy bíróságot viseljen". (Uo. 1683/1/10.) Komáromban Nesztorovicz Pál és Palamida György szerepelt az ügyben. 71 GyRL GyKHL Téka IX. No. 25 478. Stettin tevékenységéről vallomást tett többek között Palamida György, Jenőy Kristóf, Ovcsarovics János — mindhárom komáromi rác kereskedő —, továbbá a katonai főség alá tartozó Fejes Péter, Fejérváry István, Nikolics Marko — mindhárman Esterházy János főkapitány-helyettes szolgái. 77 ÖStA HKA HFU RN 248.1674. Okt. 122-196. 394
