Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Török áruk" és „görög kereskedők zedre folyamatos forgalom alakult ki Bécs, Győr, Komárom, Buda és Belgrad között, majd 1668-ban néhány rác kereskedő tartósan megtelepedett, boltot nyitott Bécsben. Már 1663-1668 között 22 budai rác 29 utat tett meg, míg Belgrádiról 45 kereskedő 82 alkalommal vállalkozott a felutazásra. Figyelemre méltó módon azonban a Budára irányuló kivitel értéke 7910 Ft, a belgrádié 28 530 Ft volt, a mindössze 650, illetve 5074 forintot kitevő importtal szemben. A behozatali cikkek között vászon, dohány, hal, szőnyeg, mézeskalács, szivacs és szattyán domináltak, a kivitelben textil, vas- és papíráru volt a meghatározó. S miként korábban is, ebben az évtizedben is előfordultak esetek, amikor „nehéz, jó pénzeket" vittek Bécsből az oszmán birodalomba.66 A komáromi rácok közvetítő szerepéről tanúskodik többek között a komáromi ortodox egyházközség 1659-től vezetett jegyzőkönyvének számos bejegyzése is.67 Az évtized folyamán a különböző vizsgálati ügyekben felvett vallomásokban a meghallgatott kereskedők elmondták, hogy a rácok egy vagy két nagyobb hajóval, esetleg 10-12 szekérből álló karavánnal érkeztek Komáromba, valamennyi gazdát 2-3 szolga kísérte. Ha itt egy helybeli honfitársuk csatlakozott hozzájuk s velük ment Bécsbe, akkor a főkapitánytól passzust kellett váltania. Áruik között a szőnyeg-félék, patyolat, hímzett keszkenők, csizmák, karmazsin-bőrök voltak többségben. Tipikus képviselője lehetett ennek a győri-komáromi csoportnak az 1664 januárjában végrendelkezett Radonay Mihály győri polgár. Az általa kijelölt három gyám (tutor) tekintélyes győri (Mernyavicz János) és komáromi (Fogas Péter, Kostanovicz Sebestyén) kereskedő volt. Kisebb összeget hagyományozott mind a győri, mind a komáromi ortodox templomokra, továbbá 100 tallért 9 délvidéki ortodox kolostornak (ha a testvérei nem jelentkeznének ezért az összegért), egy-egy pár csizmát a komáromi fő- és alkapitánynak, a két vármegye alispánjainak. Mernyavicznál 15 „kötés" szattyán bőr, 7 selyem öv és szőrme utáni követelést akart érvényesíttetni.68 Megfelelően a kor szokásainak a rácok is — már ekkor — társaságban (kompániában) működtek, hiszen az adott lehetőséget a forgótőke előteremtésére, a kockázat könnyebb viselésére. 1672 őszén egy ilyen társaság került hirtelen reflektorfénybe, amikor Alexander Stettin komáromi lakos Emanuel (Manoli) Nikovicz (Jukovicz) és bizonyos Gyúró belgrádi kereskedők („lándorfejérvári rácok") nevében panaszt tett Monasztelli Péter, Boskovicz Mihály és Fejes Péter ellen, akik szerződést kötöttek — „török áru végett" — a belgrádiakkal s éveken át vettek át tőlük ilyent értékesítésre. Az elszámolásnál azonban 1160 arannyal cseszneki levéltára. 42. d., 27.; Tarczy János Győr vármegye alispánjának tiltakozása a győri székeskáptalan előtt, mert a rácok a török árukkal kereskedvén Győrött találnak menedéket és védelmet áruik számára, azokat ott tárolják és árulják. Ezenközben leveleznek törökországi társaikkal, azokkal titkos egyetértésben vannak. Nehogy emiatt az uralkodó vagy a főkapitány a vármegyei hatóságot vádolhassa, ezért tiltakozik. GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 12. köt. 124. 66 Peez, C., VON: i. m. 498-510.1678-ban a nyolc rác kereskedőből hatot kitiltottak Bécsből. 67 DAVIDOV, D.: i. m. 75. Arra nézve nincsen adatunk, hogy e jegyzőkönyv jelenleg hol található. “ Nagyi.: i.m. 690-691. 393
