Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Török áruk" és „görög kereskedők' katonák és tisztjeik a század folyamán egészen bizonyosan itt éltek, arra azonban, hogy polgári foglalkozást is folytattak volna, semmi sem utal.45 Ezt azért tartjuk szükségesnek hangsúlyozni, hogy világossá tegyük a 16. században nem a katonaként érkezett rácok a közvetítői a „török áruk" nyugati exportjának. Jelentős átalakulás történt azután a 17. század első éveiben, amikor a keletnyugati kereskedelmi kapcsolatok hosszabb időre erőteljesen visszaestek és újraindulásukat követően (az 1610-es évek második felében) a korábbiaknál láthatóan jóval tágabb tere nyílt a „görögök" működésének, sőt megtelepedésének Erdélyben és a királyi Magyarország különböző részein. A török főség közvetlen árnyékában élő erdélyi fejedelemségben a „görög" (szerb, örmény, dalmát, makedoromán, albán) kereskedők — az általános európai gyakorlatnak megfelelően — a tevékenységüket korlátozó intézkedések kijátszására polgárjogot szereztek több városban, s így egyenjogú polgárokká váltak. Működésükkel a szász patrícius polgárságot szorították vissza a Kárpátokon kívüli területekről érkező importáruk forgalmában. 1636-ban Szebenben, 1678- ban Brassóban a görögök társaságot alapítottak, 1661-ben az örmények szabad letelepedési jogot kaptak az egész fejedelemségben.46 A királyi Magyarország nyugat-dunántúli részein, Győrben és Komáromban, illetve a Rába folyó mentén, az elpusztult falvakban 1606-1609 között több száz rác katonát (talán a Temes vidéken egy évtizeddel korábban a török ellen fellázadt és részben Habsburg oldalra átállt rácokat — erre látszik utalni vezérük Temesvári Száva neve47) telepítettek le. Hamarosan kiderült, hogy azok, akik tartósan a helyükön maradtak, fokozatosan kiváltak a katonai alárendeltségből és önálló polgári — mezőgazdasági, iparos vagy éppen kereskedő — foglalkozásba kezdtek. Vélhetően rájuk vonatkozott az 1609. évi XXV. törvénycikk, amely kimondta: a rác nemzetbeliekre Őfelségének gondja lesz, hogy ré45 Dinko Davidov a komáromi szerbekről írt tanulmányában — a 19. századi szerb és magyar szak- irodalom alapján — azt állítja, hogy Komáromban a szerb naszádosok (sajkások) már Mátyás uralkodása alatt megtelepedtek. Közli annak a pecsétnek a rajzát, amely állítólag a komáromi ortodox templom felszentelésének a napját (1511. május 11.) örökítette meg. DAVIDOV, DlNKO: Cpöu y KoMopauy XVI. u. XVII. Beicy. Balcanica. Annuaire de l'lnstitut des Études Balkaniques, 12. Red.: SamardZió, Radovan. Beograd, 1981, 60-62. (Köszönöm Molnár Antalnak, hogy felhívta a figyelmem erre a munkára.) A naszádosok között 1526 előtt szolgálatot teljesített szerbek Mohács után török zsoldba álltak. A Komáromban állomásozó egységeik vajdái neveik alapján kétséget kizáróan magyarok voltak. Bakicsról a mai napig hiányzik egy átfogó tanulmány, remélhetően azonban Fenyvesi László anyaggyűjtése előbb-utóbb megjelenik. A Bakics-féle rác katonaság győri létezésére, papjára adatokat tartalmaz: GECSÉNYI Lajos: Győr városa 1526 után. Arrabona, 18. Győr, 1976. 200-203. A későbbi bejegyzéseket is tartalmazó 1567. évi győri katonai szállásjegyzék („telekkönyv") szerint 1613-ban még létezett a „fundus templi Racz Szentegyhaz dich". 46 Goldenberg, S.: i. m. 13-14. 47 Vö. SZAKÁLY Ferenc: Szerbek Magyarországon — szerbek a magyar történelemben. (Vázlat). A szerbek Magyarországon. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1990, 20-25.; Temesvári Száva, Deli Száva, Száva kapitány (az egyik forrás szerint „Obrist-leutnandt über die Ratzen zu Raab" [ÖStA KA HKRA Prot. Exp. 229.189.1613. szeptember 16.]) neve ezekben az években folyamatosan szerepel az Udvari Haditanács protokollumaiban. 389
