Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon

Török áruk" és „görög kereskedők'

karmazsin csizmát, két pár papucsot kapcástól, török bagariát, két vörös szőnyeget és egy asztalra való sujtásos török kárpitot,33 Miklós Pálnál 1647 februárjában egy új perzsiai szőnyeget és négy darab patyolatot találtak.34 1650. augusztus 2-án Polosticzai Gáspár és felesége — az utóbbi Itáliából betelepedet kereskedőcsalád tagja — tulajdonában török varrásos keresztelő keszkenőt, török varrással varrott fátyolt vettek leltárba.35 1686. január 10-én a „rác" Mernyavicz János kereskedő kény szer leltározott ingóságai között többek közt 5 darab „török forma" vánkost, 4 rőf török selyemzsinórt, tarka török keszkenőket, „török" fazekakat és egy török bőrrel borított markolatú kardot jegyeztek fel.36

Erdélyben, noha a levantei kereskedelmi útvonalon a fűszerszállítások a 17. század elejére visszaszorultak, a „török portéka" nemcsak megtartotta korábbi helyét, de behozatala annyira erősödött, hogy Bethlen Gábor 1627-ben már szükségesnek tartotta az anyagukat és megmunkálásukat tekintve a hazaiaktól erősen eltérő — „török, görög és zsidó kereskedőktől behozandó" — cikkekre tételes limitáció kiadását.37 38

A magyarországi állapotokkal azonos kép bontakozik ki az oszmán birodalommal ugyancsak folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt lengyel vidékek polgári — elsősorban krakkói — háztartásairól. Janina Bieniarz tanulmánya a krakkói polgári kultúrára gyakorolt török befolyásról a középpolgárság asszonyai körében legkeresettebb textíliák között sorolja fel mindazon árukat, amelyek a magyarországi forgalomban is előfordultak: a macheit, a samlotot, pamut és vászon ágytakarókat, kendőket, öveket, szőnyegeket. (A Krakkóban felbukkanó török jellegű kerámiákat viszont Magyarországon nem tudjuk elkülöníteni.33)

Mindezekből egyelőre csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a „török áruk" már a 16. századtól elterjedtek Magyarországon, ám a velük kereskedő személyek azonosítása további vizsgálódást igényel.

Általánosan ismert a ráckevei rác, görög és raguzai származású polgároknak a 15. századba visszanyúló és a 16. században lényegében töretlenül folytatódó kereskedelmi tevékenysége. Kapcsolataik, amelyek a déli országrészekre is támaszkodtak, nemcsak a közeli Budáig és Fehérvárig, de távolabb, nyugat felé is

33 Uo. 675, No. XXVII.

34 Uo. 681, No. XXX.

35 GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 1650/1/72.

36 Uo. 1683/1/10.

37 Nagy Iván: Áraczikkek szabályzata 1627. és 1706. évekből. Adalékul a XVII. és XVIII. század ipar- és erkölcstörténetéhez. Történelmi Tár, 18. Bp., 1872. 214-217.

38 BIENIARZ, Janina: Die türkischen Einflüße in der bürgerlichen Kultur Krakaus. Die wirtschaftlichen Auswirkungen, i. m. 152-175. A lengyel párhuzamok értékelésének szükségességére a tö- rök/balkáni kereskedelem kitűnő ismerője Márta Bur-Markovszka (Szófia) is felhívta a figyelmet Pach Zsigmond Pálnak a levantei kereskedelemről szóló előadása alkalmával tartott hozzászólásában (vö. PACH Zs. P.: Magyarország és a levantei kereskedelem, i. m. 26.). Lényegesen szerényebb léptékű áttekintést ad a szakirodalom és a nyomtatott források egy része alapján a magyarországi helyzetről: Gerelyes Ibolya: Török viseletek és textilek 16-17. századi magyar hagyatéki leltárak tükrében. Folia Historica, 18. Bp., 1993. 75-86.

387