Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Gecsényi Lajos lehetős rendszerességgel.11 A tartós török berendezkedést követően azután — logikus összefüggésben a megszállt magyar területeken forgalmazott igen jelentős mennyiségű, a birodalom belsejéből származó árukkal12 — állandó tételekként fordulnak már elő a különböző magyar és bécsi, illetve alsó-ausztriai vámtarifákban, a fennmaradt csekély számú kiviteli harmincadjegyzékben is. Az 1542. évi nyugat-magyarországi harmincadvám-jegyzékben 18 bála chamelot/samlot (csemelet) és 40 darab takaró/pokróc kivitelét regisztrálták.13 Az 1549-ben kiadott pozsonyi harmincadvám-tarifa a többfajta selyem között említette a „rác tafotát", a „török samlotot", a „macheit", a különböző karmazsin anyagokat, kordovánt és a török „zappa" bőrt.14 1550-ben a schwechati vámon Fejér/Weiss Bálint debreceni/váradi kereskedő Bécs felé utazó szolgájától 7 darab „egész" és 10 darab „fél" fekete és rózsaszín machei anyagot, egy rác asztali szőnyeget, 3 különböző rác takarót és 3 pár török papucsot foglaltak le csempészés gyanúja miatt. A felsoroltakat Fejér ajándéknak szánta az uralkodói székvárosban működő kereskedelmi partnereinek.15 Az 1600. szeptember 30-án megújított 1567. évi schwechati vámtarifában a fátyol, a „samlot", a „machei", a „jó selyem" és a török szőnyeg egy csoportban szerepeltek.16 A bécsi Mázsaházban lévő városi vám tarifájában (1587) ugyanezen árukat és a szattyánt említették.17 Karl Fajkmajer, a 20. századelőn élt bécsi gazdaságtörténész éppenséggel úgy vélte, hogy a császári székvárosban a török portékákat a magyarok árusították (hiszen a török vagy „rác" kereskedők a tilalmak következtében ekkor nehezen vagy egyáltalában nem juthattak el idáig18). Tény, hogy a nyugatmagyarországi főúr, Batthyány Boldizsár az 1570-es években a jó magyarországi kapcsolatokkal rendelkező Georg Khottler bécsi kereskedőtől vásárolt többek között „rác takarókat" és „bagazia" nevű pamut bélésanyagot.19 A Bécs és a hódoltság közötti legfontosabb összekötő kapocs, a dunai kereskedelmi útvonal meghatározó jelentőségű vámja Komáromban volt. Az 1592-ben kelt itteni vámjegyzékben az arannyal és gyönggyel ékesített fátyol, a török szőnyeg (vámja nagyság szerint), a turba és a taniszter (tarisznya), csizma („zischma") szerepel 11 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. H. n., é. n. 15., 52., 93. 12 Vő. Budai török számadáskönyvek, i. m. 560-585. 13 EMBER Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp., 1988, 166. A csemelet exportőre ez esetben Paur János budai/bécsi kereskedő volt (197.). 14 ÖStA HKA HFU, RN 2.1549. 459v. A „zappa" bőrt/capa-bőrt a Bartal Antal-féle szótár kecskebak- bőrként fordítja (Bartal Antal: Glossarium mediae infimae Latinitatis Regni Hungáriáé. Budapestini, 1901. 706.), Szamota István oklevél-szótára halmintás bőrként azonosítja (Szamota István: Magyar oklevél-szótár. Szerk.: ZOLNAI GYULA. Bp., 1902-1906,101.). 15 GECSÉNYI L.: Az Edlasperg-ügy, i. m. 294. 16 ÖStA Handschriften. No. 1100. v ÖStA NOHA RN 288/3. W 61 /c. 977-991. 18 Fajkmajer, Karl: Handel, Verkehr und Münzwesen. Geschichte der Stadt Wien. Bd. IV. Hrsg. Mayer, ANTON. Wien, 1911. 534. 19 GECSÉNYI L.: Bécs és a hódoltság, i. m. 774. 384
