Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon

Török áruk" és „görög kereskedők

együtt, míg a selymek között a „samlot" és a „machei".20 Külön is figyelmet érdemel — már csak azért is, mert lehetővé teszi a vizsgált áruk meghatározását — a Magyar Kamara 1587. május 4-én kelt jelentése, amely a takarók, a szőnyegek és a gyapot mellett még a fűszereket is felsorolja a török területről nyugat felé utazó rác és raguzai kereskedők árui között („...qui Turcica mercimonia, stragulas, tapéta, bombasia, aromata et alia huius generis invectila in mercibus habere solent") — újabb adattal bővítvén ezzel a 16. század végi levantei fűszerkereskedelemre vonatkozó képet is.21

Nemcsak a nyugati irányban folytatott kereskedelemben találkozunk azonban ezekkel az áruféleségekkel, hanem Felső-Magyarországon is, ahol a miskolci vásáron 1584-ben a hódoltsági (kecskeméti, gyöngyösi, varsányi, tenyői, hevesi és földvári) kereskedők a török kereskedőktől vásárolt „macheit", bagáziát, török vászont és janicsár bocskort árusítottak.22

A 17. században a fenti adatok sora folytatódott, alkalmanként bővült, a kép azonban összességében változatlan maradt. A bécsi és az ott működő német, olasz, svájci kereskedők 1615-ben — a Habsburg birodalom és az oszmán birodalom közötti kereskedés tárgyában — tartott tanácskozásán készült memorandum a Konstantinápolyból szállítható áruk sorában a selymeket, a pamutot és a fűszereket nevezte meg. Hozzátette azonban, hogy ezeket Németországban és Itáliában is beszerezhetik.23

Kassán a városi jegyzőkönyv az 1610-es években Nagyszebenből, Zimonyból és Temesvárról szállított török áruként sorolta fel a gyapotot, a gyapjút, a szaty- tyánt, a patyolatot, a rizst, a kést, a déli gyümölcsöt, a kávét és a pipát, ami viszont túlmutat a fentiekben meghatározott körön.24 Érthető, hogy a kassai csizmadia, lakatos és szíjgyártó céh ekkortájt panaszolta, mily nagy konkurenciát jelentenek számukra a török területről behozott termékek. 1611 őszén a helybéli kereskedők azzal replikáztak, hogy csizma és más olyan török áru szabad behozatalának engedélyezését kérik, amelyet a helybeli kézművesek nem készítenek.25 A kassai kereskedők céhének 1632-ben kelt szabályai a 6. pontban azt rögzítették, hogy a céh tagjai „török marhával" is kereskedhetnek, mert ilyeneket gyakran mind az országbeliek, mind az idegenek keresnek, s a városnak javára van, ha minden bőséggel megtalálható benne.26

Az a jegyzék, melyet a Komáromból Paxy János nagyszombati kereskedő részére 1624. április 24-én szállított, egy szekérnyi török áruról vett fel a komáromi

20 A 9. jegyzetben idézett helyen. A „turba" az iszákkal, átalvetővel azonosítható, 1. erre: SZAMOTAI.: i. m. 1018.

MOL E15 61. cs. 1587:396.; ÖStA HKA HFU1587. Jun. 39-41.

22 MOL E 244 407. cs. 437-438.

23 A memorandum eredeti szövege megjelent: GECSÉNYI LAJOS.: Bécsi kereskedők memoranduma a kelet-nyugati kereskedelemről (1615). Miscellanea fontium historiae Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk.: Kalmár JÁNOS. Bp., 199., 79-88.

24 Kerekes Gy.: Nemes Almássy István, i. m. 188.

23 Uo. 188.

26 Uo. 184.

385