Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon

Török áruk" és „görög kereskedők'

Egykor Takáts Sándor és a jelentőségéhez mérten kevéssé méltatott Kerekes György adatközlései, Fekete Lajosnak, Káldy-Nagy Gyulának és Vass Elődnek a török vámnaplók alapján tett megállapításai, majd Szakály Ferenc elemzései a mindennapok szintjéig lemenően rekonstruálták a három országrész: a királyi Magyarország, a hódoltság és Erdély közötti kereskedelem emberi tényezőit is.* 4 Kutatásaik ismételten megerősítették, hogy a távolsági kereskedelem legfőbb hordozóereje ezeknek a területeknek a döntő részben magyar, kisebb számban német nemzetiségű városi és mezővárosi (gyakorta nemességgel bíró) polgársága vagy éppen falusi lakossága. Ebből a rétegből nőttek ki azok a kereskedők, akik helyismeretük — magyarán szólva „otthoni" mivoltuk —, nyelvi azonosságuk és mobilitásuk segítségével összekötő kapoccsá válhattak különböző politikai főhatalmak alatt élő országrészek között, s magukra vállalhatták a mezőgazdasági termékek összegyűjtését, kiszállítását éppúgy, mint az iparcikkek behozatalát. Nem kétséges, hogy a háborús helyzet (a védelmi szempontok, folyamatos összecsapások) és a pénzügyi intézkedések (új vámok felállítása, a vámtarifák emelése, útkényszer elrendelése) hathatósan befolyásolták a magyarországi kereskedők mozgásterét, a meghatározó bécsi irány mellett hol északnak (Krakkó), hol délnek (Velence) adva prioritásokat. Még ha támadtak is azonban olykor problémák — döntően a bécsi főirányban — a magyar kereskedők alattvalói (erdélyi, hódoltsági) függőségét illetően s ezekkel kapcsolatban biztonságiidegenrendészeti intézkedések is történtek (kitiltásuk Bécsből, az örökös tartományok területéről, illetve a végvárakból a törökök számára folytatott kémkedés megakadályozására), az sohasem vált kétségessé, hogy a kereskedelem folyamatossága egyértelműen az ő jelenlétüket kívánja.5 Vonatkozott ez nemcsak a bécsi,

sabb elemeiről. ÖStA HKA Reichsakten. RN 174/A. 475-477. A lengyel szakirodalomból ld.: MALECKI, Jan M.: Die Wandlungen im Krakauer und polnischen Handel zur Zeit der Türkenkriege das 16. und 17. Jahrhunderts. Die wirtschaftlichen Auswirkungen, i. m. 146-147.

4 Takáts Sándor számos kisebb-nagyobb írása közül, mint e témában legátfogóbb tanulmányára utalunk: Takáts Sándor: Magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. Uő: Szegény magyarok. H. n., é. n.; Kerekes György: Kalmár Gergely regesztrumja kereskedéséről, 1574-1582. Magyar Gazdaság- történeti Szemle, 10. (1903); Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró, 1573-1635. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 9. (1902); Budai török számadáskönyvek, 1550-1580. Kiad.: Fekete LajoS-KÁLDY-NaGY Gyula. Bp., 1962. 589.; Szakály Ferenctől többek között: SZAKÁLY FERENC: Balázs deák gyöngyösi kereskedő üzleti könyve (Adalékok a hódoltsági terület kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVI. század végén). Agrártörténeti Szemle, 14. (1972) 3-4. sz.; SZAKÁLY Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér" viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelemszervezet kérdéséhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből, 16. Szerk.: Blazovich László. H. n. [Szeged], 1990.

5 A magyarok üzleti tevékenységét lebecsülő nézetek bírálatára Id.: PACH ZSIGMOND PÁL: Üzleti szellem és magyar nemzeti jellem. Történelmi Szemle, 25. (1982) 3. sz. Fekete Lajos a török vámnaplók alapján erősítette meg a magyar tőzséreknek az export-importban játszott meghatározó szerepére vonatkozó — Takáts Sándor által korábban megfogalmazott — megállapításokat (vö. Budai török számadáskönyvek, i. m. 589.). A kereskedőkkel kapcsolatos pénzügyi és idegenrendészeti intézkedésekre ld.: GECSÉNYI LAJOS: Az Edlasperg-ügy. A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében. Történelmi Szemle, 35. (1993) 3-4 sz. és GECSÉNYI LAJOS: Bécs és a hódoltság

381