Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)
Gecsényi Lajos bécsi polgárságot ért sérelmek csak másodlagosak a várost, mint a kereszténység fontos központját a török kémek révén fenyegető károkhoz képest. Ebből a gondolatból kiindulva a hadiállapot fennmaradása idejére a lerakat áthelyezését és az odautazó kereskedők alapos ellenőrzését tartották célszerűnek. Azoknak a hódoltsági magyaroknak viszont, akik ügyeik intézésére Bécsbe jönnek, a város falain kívül kell szállást biztosítani és onnan csak egy tolmács kíséretében (mint ezt már a '40-es években egyszer elrendelték) mehetnek a városba.72 Miután a kihallgatottak közül többen is bevallották, hogy marhahajcsárjaik után jöttek Bécsbe, a jelentés részletesen szólt a hajcsárok és az állatokat kísérő szolgák mozgása korlátozásának szükségességéről. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy ha eladták is az állatokat Magyarországon, új hajtókát, akik a megfelelő ismeretekkel rendelkeztek, nem tudtak felfogadni, így azok tovább mentek nyugat felé, alkalmanként egészen a Rajnáig, ha netán valóban kémek voltak soraikban, nem volt nehéz számukra az útviszonyokat, belső állapotokat kifürkészni. Az alsó-ausztriai kormányzat 1575. november 5-én az árulerakat áthelyezésének kivételével támogatta a Haditanács álláspontját, sőt egybevágóan az 1563. évi törvényi szabályozással kiegészítette azt a hadfelszerelési cikkek szállításának megújítandó tilalmával és az egyházi, illetve világi urak kíséretében utazó idegenek fokozott ellenőrzésének megerősítésével.73 Döntés a korábbi időkhöz hasonlóan most sem született. A hosszúra nyúlt fogság azonban Thököly számára így is láthatóan szolgált néhány tanulsággal. A Bécs és a hódoltsági, partiumi, erdélyi területek közötti nagykereskedelmi forgalom Budán vagy akár Vácon át történő közvetlen bonyolítása — különösen ha netán tiltott hadfelszerelési áruk szállítását is jelentette — nemigen volt elképzelhető olyan intenzív személyes részvétel mellett, mint amilyet Thököly megvalósított. Szarvasmarhaexport, iparcikkimport több tízezer forintot meghaladó tételekben — ellentétben a kis és közepes nagyságrendű kereskedőkkel — az adott háborús viszonyok közepette a kereskedőt mindkét oldalon gyanússá, zsarolhatóvá tették. Thökölynek be kellett látnia, hogy ha kereskedői működését töretlenül folytatni akarja, azt csak minden gyanún felülállóan, a törökösség vádjától teljesen mentesen teheti. A jelek szerint ő maga is nemcsak belátta a változtatás szükségességét, de a következő években döntő irányváltást hajtott végre üzletpolitikájában. Nem utazott többé török területre vagy a Partiumba, Erdélybe. Miként azt 1578-ban megfogalmazta: „A magam tisztességes kereskedését nagy károkkal (mivel azt odalenn a törökök és az erdélyiek között űztem, ahová hadi szolgálaton kívül nekem soha többé utaznom nem szabad) abbahagytam, mely károkat nem akarom sem megbecsülni, sem felnagyítani; ezt a hűségem miatt tettem, mellyel Ő császári felségéhez köteles vagyok és amelynél maradni akarok; ezeket akarattal és szívesen szenvedem el. Azért mert a vagyonom nagy részét a törökök és az 72 ÖStA KA HKRA Reg. 1575. Okt. 127. 23 Uo. Reg. 1575. Nov. 8. 358
