Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)

Becs és a hódoltság

talán azonos a pesti török vámjegyzékben 1571-1573 folyamán ugyancsak öt ízben regisztrált kereskedővel, aki késekkel, süvegekkel, boroszlói posztóval volt úton. Miként Rapoti megbízója Deresdi/Dór ósdi/Törösdi, akit 1572. március 23-án 30 vég karasiaval, 35 vég boroszlóival, késekkel, süvegekkel és bagaziaval vettek lajstromba.70/b A túriak évi 3-4-5, a többiek 2-3 esetben látogatták bécsi üzletfeleiket. A Bátorból származó Szőcs István és a vele utazó, 13 éve kereskedő debreceni/nagyváradi Simándi Benedek (neve a Dél-Alföld egyik jelentős kereskedelmi központjára utal) viszont gyakrabban utaztak Bécsbe. Mindketten marhát hajtattak és visszaútban késeket szállítottak. Szőcsnél az első kihallgatás alkalmával feljegyezték, hogy a királyi Magyarország területén lakik és vélhetően ennek köszönhetően szabadon is bocsátották. A marhakereskedők (Szőcs, Simándi és Ferenc deák) a rendelkezéseknek megfelelően a királyi Magyarország területén eladták állataikat, ám hajcsárjaik kifizetésére és vételár átvételére mégis tovább utaztak Bécsbe.

Hódoltsági útjai során Thököly egyaránt használta a pesti és váci átkelőket, Rapoti viszont hangsúlyozta, hogy évek óta elkerüli Pestet és Vácon át közlekedik.

Óbudai Mátyásnak, egyetlenként, az „oroszlán torkában" Pesten volt boltja. Ő valóban óbudai lakos volt és mint ilyen jogilag a komáromi uradalom jobbágyának számított. Ennek megfelelően köteles volt az uradalomnak évi adót fizetni, szolgálatot teljesíteni. Különböző apró árukkal („specereien") és borssal érkezett Bécsbe, ahol három hete árulta ezeket, hogy a kapott pénzből bevásárolhasson.71

A vallomások lehetőséget adnak bizonyos feltételezések megfogalmazására. Arra legalábbis, hogy sejthessük nemcsak Tornai és Szatmári, de mások is Thököly pénzén vásárolt vagy általa hitelezett árukkal indultak hazafelé Bécsből. Olyan árukkal, amelyek között gyanúsan gyakorian szerepelnek a kés, a rézáru, a kovácsolt vasáru, tehát a tiltott cikkekhez közelálló árufajták. Voltak-e fegyverek, páncélok is csomagjaikban, ezt legfeljebb akkor tudjuk meg bizonyosan, ha egyszer előkerül egy ilyen ügy a kamarai iratok tömegéből. A feltételezésre azonban így is van elegendő okunk. A gyorsan növekvő Thököly vagyon önmagában busás hasznot hozó szállításokat sejtetett.

Az Udvari Haditanács által a letartóztatott magyarok ügyében 1575 szeptemberében benyújtott összegző jelentés — visszatekintve a megelőző másfél évtized hasonló állásfoglalásaira is — újból foglalkozott valamennyi „biztonsági" problémával. A magyar kereskedők bevásárlásainak bázisát jelentő bécsi lerakat esetleges áthelyezésével kapcsolatban a jelentést készítők első ízben fogalmazták meg a közveszély elhárításának kötelezettsége és az egyéni érdek konfliktusát. Nevezetesen azt, hogy az árulerakat kitelepítése következtében a

7°/b Budai török számadáskönyvek, i. m. 77., 110., 181., 195., 204. (Ferenc deák). Uo. 167. (Dorosdi/ Törösdi)

71 A kereskedők vallomásai: ÖStA KA HKR Reg. 1575. July 339. (1575. július 24.) és uo. 1575. Aug 276. (1575. július 29.).

357