Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)

Gecsényi Lajos 1570. július 26-án 40 000 forint készpénzt és 20 000 forint értékű posztót adott kölcsönként az alsó-ausztriai rendeknek a magyar végvárak fizetésére.67 A Thökölyvel együtt Bécsben időző kereskedők közül többen is a helyi pol­gároknál találtak szállást, mint Tornai Tamás Caspar Huethoférnél, György de­ák, Ferenc deák és Simándi Benedek Sebastian Leinprechtnél, Szőcs István Christoph Holzingernél. A bécsi kereskedők Thököly letartóztatásával összefüggésben támadt félel­mének indokoltságát mi sem bizonyította jobban, mint a nagyszombati polgá­roknak néhány hónappal később a Magyar Kamarához küldött panasza. Ebből kiderült, hogy a basa Thököly elhúzódó bécsi fogsága idején valóban lefoglalta 30 000 forint értékű áruját, bizonyára a pesti tárházban.68 A bécsi városi hatóságok őrizetében levő kereskedők között a túriak voltak a legtöbben. 1575. július 24-én és 29-én tett vallomásaik szerint Nagyszombaton keresztül érkeztek Bécsbe. A Thököly által saját embereiként megnevezett Szat­mári János (nevét a források szerint születési helye után kapta) és Tornai Tamás (segédjével, Gergely deákkal, aki korábban Thököly szolgája volt) bevásárlásai­kat elintézve, áruikkal — mindenféle szatócsáru, vászon, kés és egyebek — mi­ként valamennyien, a hajó indulására vártak. Szatmári egyik vallomásában arról is említést tett, hogy bécsi útjainak célja adóssága megfizetése volt Stamp, Federl és Ruep kereskedőknek. Egyébként ő is, Tornai is, ismert személyei a 16. század utolsó harmada kereskedelmi életének. Szatmári 1591-en a bécsi mázsaházban bevezetett új vámelőírásokkal kapcsolatban tartott vizsgálat során tett vallomást, ebből kiderült, hogy hosszú évek óta vett részt a bécsi kereskedelemben.69 Tor­nai 1571. augusztus 3. és 1573. március 20. között 5 alkalommal szerepelt a pesti török vámjegyzékekben általában késsel és süveggel, egy ízben különféle posz­tókkal. 1588-ban az érsekújvári hídvámnál regisztrálták szekerével,70 1591-ben pedig a Bécsben működő Andreas Kandier nürnbergi kereskedő számára 1586- ban és 1589-ben kiállított adósleveleit írták át a pozsonyi káptalanban.70/3 A többi túri (Kádas Simon, Kádas András, Somodi Imre) kovácsolt fémáru­val („geschmeidt") késekkel és más meg nem nevezett árucikkekkel kereskedett. Kádas Simon maga is Nagyszombatból származott, szülei ott éltek. A debreceni György deák, (a pozsonyi születésű) Ferenc deák, Rapoti Balázs (egy ismert debreceni kereskedő Deresdi/Törösdi Ferenc szolgája) közül az első fémárukkal és késekkel, a második viszont ökrökkel kereskedett és segédjével (a letartózta­tásban nem lévő Kádas Jánossal) csak alkalmilag jött fel Bécsbe. Ferenc deák 67 NÖLA SA A. VII. 14.103-105. A rendek szerződése Weiss-szel. 68 Idézi: ZlMÁNYI V.: i. m. 63. 69 ÖStA HKA NOHA W 50/c. RN 288/3. 1181-1199. Itt Szatmári és más túri kereskedők, mint posz­tóval, kalappal, késsel és szatócsáruval kereskedő személyek szerepelnek. 70 Kocsis Gy.: i. m. 341.183. sz.; Budai török számadáskönyvek, i. m. 79., 106., 142., 152., 166. 7°/a GECSÉNYI Lajos: Adatok a tiszántúli és erdélyi kereskedők nürnbergi kapcsolataihoz a 16. század második felében. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 8. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1981. 17. és 18. sz. adóslevelek. 356

Next

/
Thumbnails
Contents