Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)
Becs és a hódoltság rányt okozott a két felső-ausztriai város, Steyr és Waidhofen lakosainak, ahol ezeket gyártották. Noha a kereskedők pontosan tudják, mit szabad szállítani s mit nem — vélte a jelentés — az engedélyezett árucikkek listáját újból publikálni kell. Miként azt a tényt is, hogy a kémkedést és fegyvercsempészést szigorúan — áruelkobzással, halállal vagy súlyos börtönnel — büntetik. A jobb ellenőrzés érdekében, miként azt 1564-ben is előírták, minden kereskedőt a vámokon felmutatandó kísérőlevéllel („offen schein") kell ellátni, amely a kereskedő nevét, nemzetiségét, vagyoni állapotát, az áru eredetét és úti célját egyformán tartalmazza. A gyanús és kísérőlevél nélkül utazó személyek kivétel nélkül feltartóz- tatandók, áruik tilalom alá helyezendők. Ha a vámosok valamely csomagot gyanúsnak találnak, azt (a bécsi vámon történt megpecsételéstől függetlenül) felbontathatják és el is kobozhatják.20 Értelemszerű volt, hogy még kevésbé támogatták az Udvari Kamara tanácsosai (akik azonban szükségesnek tartották a Magyar Kamara véleményének kikérését is) a bécsi árulerakat áthelyezésének gondolatát. A már oly sokszor elhangzott megokolás szerint Bécs városa elveszítené tekintélyes kereskedőinek egy részét, ami hanyatláshoz vezetne. A határmentén létesítendő árulerakatok ki lennének téve a török betöréseknek és védelmüket nem lehetne megoldani. Egyébként is — állapították meg száraz realitással a Kamara tisztviselői — nemcsak magyarok és osztrákok, de majdnem olyan sok olasz is kereskedik, akik Velencéből Lengyelországon át viszik a tiltott hadfelszerelést Erdélybe a „vajda" számára. Őket a tervezett szigorítások nem érintenék, azaz a kereskedésük zavartalan maradna.21 Mindenesetre tény, hogy a fegyverek és más hadfelszerelési cikkek, mint tiltott áruk, feltartóztatásával és elkobzásával kapcsolatos ügyek irataival — összevetve a csempészett szarvasmarhákra vonatkozó információkkal — alig-alig találkozni a kamarai hatóságok regisztratúráiban. A kivételek közé számit az 1564-ben Komáromban feltartóztatott, majd őrizetbe vett Kádas Mihály s Mészáros Kálmán kereskedők ügye, akik fegyvereket szállítottak. Kádast a komáromi seregszék ekkor a törvény előírásainak megfelelően halálra ítélte, ám kivégzéséről nincsenek adatok.22 Nem történtek viszont intézkedések az ugyancsak tiltott árucikknek számító réznek az alsó-magyarországi bányavárosokból török területre történő szállítása megakadályozására, noha a baracskai Szabó Máté debreceni polgár vezetése alatt álló kereskedőtársaság, tevékenysége 1565-ben erről több mint elegendő adatot szolgáltatott.23 1565. december 28-án a Csanádi püspök hívta fel a figyelmet arra, hogy jászberényi emberek Szomolnokról szállítottak rezet s bár a város az egri várhoz tartozik, mindössze 3 mérföldre van Hatvan török helyőrségétől. Javaslatát, mely szerint Magóchy Gáspár egri főkapitánnyal ki kellene vizsgáltatni kinek vitték a rezet, az Udvari 2° UO. 21 Uo. 22 ÖStA KA HKR Exp. 1564. Jan. 61. 23 RONCSIK JENŐ: Egy debreceni kereskedő cég pusztulása. Debreceni Képes Kalendárium, 1927. Debrecen, 1927. 345
