Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)
Gecsényi Lajos Kamaránál megjegyzés nélkül hagyták.24 Az 1560-as években a makói török kereskedők is rendszeresen vásároltak rezet a magyaroktól.25 Ily módon meglepő, hogy 1571 végén, 1572 januárjában mekkora port kavart fel az a jelentés, amelyet a fegyvercsempészésről Bécsben készítettek. E szerint a titokban folytatott nyomozás során megállapították, hogy Valtin Pfister bécsi polgár és fegyverkovács továbbá Khottler, Waldner és Götzler kereskedők (elsősorban a három utóbbi) azok, akik egész éven át fegyvereket szállítanak. Khottler házában három bolt volt megrakva különböző fegyverekkel s mindhárman komoly megrendeléseket tettek a fegyverkovácsoknál, mindenekelőtt a korabeli fegyvergyártás központjában, Nürnbergben (Michael Francknál és N. Sommernél), de Bécsben, Bécsújhelyen, Kremsben, Wellsben, illetve Brünnben, Olmützben, Prágában, Iglauban azaz a térség valamennyi számottevő városában. Innen áramlottak Bécsen át a török által megszállt területekre sok ezer forint értékben a fegyverek, páncélok. („Lauter hurasche (Kürasse), rüstung, pantzerhauben das Jar über umb vil tausent gulden werdt."26) Különösen figyelemre méltó volt, hogy Khottler az alsó-ausztriai rendek végvári fizetőmestereként rendszeresen utazott magyar területre, ahol az alsó-ausztriai rendek által fenntartott végvárakban egy rész pénzt, egy rész fegyvert adott fizetségként a katonáknak. Ez azért érdekes, mert jelzi, hogy a zsoldnak a posztó mellett fegyverekkel, fegyverzettel történő természetbeni kiegyenlítése is komoly haszonnal járt a hadiszállítók számára. Götzler és Waldner Bécsben árusítottak németeknek és magyaroknak, akik közül az utóbbiak a kereskedőáruként becsomagolt fegyvereket, páncélokat titokban Magyarországra szállították. A jelentés íróját, bizonyos Hardinert, akinek személyéről nem sikerült bővebbet megállapítani, a Bécsben időző debreceni kereskedők viszont láthatóan meg akarták téveszteni, amikor „őszintén" beszéltek előtte. Elmondták ugyanis, hogy ők szabadon utazhatnak a török terület — Buda, Esztergom, Fehérvár — és Bécs között, tehát ismerik a viszonyokat. így pontosan tudják, hogy „Budán sok felszerelt műhely működik, mesterek és segédek is vannak, akik ugyanazon (fegyver) típusokat csinálják, mint itt, nem kell" tehát fegyvercsempészésre gyanakodni.27 Az alsó-ausztriai hatóságok Hans von Thaw volt bécsi polgármester (ő azt is kiderítette, hogy a páncélokat zsákokban a kocsik bakja alatt csempészik) és Hans Schadner bécsi piacfelügyelő (Handsgraf) véleményének kikérése után több irányú utasítás kiadását javasolták a csempészés azonnali felszámolására, illetve a történtek pontos felmérésére. Az intézkedések között szerepelt a 2“ ÖStA HKA HFU RN13.1566. Febr. 190. 25 SZAKÁLY FERENC: Makó a török hódoltság idején. Makó, 1993. (Makói monográfia füzetei, 6.) 227. 26 ÖStA KA HKRA Exp. 1572. Dez. 81. Hardiner jelentése. A nürnbergiekről általánosságban: MATHIS, Franz: Die deutsche Wirtschaft im 16. Jahrhundert. München, 1992. 32-33. Vö. Valentinitsch, HELFRIED: Nürnberger Waffenhändler und Heereslieferanten in der Steiermark. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg, 64. Nürnberg, 1977. 27 Uo. Vö. Budai török számadáskönyvek. Közreadja: FEKETE Lajos-Káldy-Nagy Gyula. Bp., 1962. 581. oldalán írottakkal, a budai török műhelyekről. 346
