Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)
Gecsényi Lajos megjegyzendő, hogy ugyanezen kereskedő személyek a törököknek mindenfajta hadfelszerelést bőségesen szállítottak, többet, mint amit a törökök megfizethettek. Tekintet nélkül arra, hogy a fegyverek szállítását Ő császári felsége többször nyílt felhívás és parancs útján valamennyi vámnál és harmincadnál teljesen leállította." — írták a kérdés tanulmányozására kiküldött haditanácsi kommisszáriusok 1567-ben.17 A kérdés némi ellentmondásossággal azért került ismételten napirendre, mert az 1567 folyamán megindult török béketárgyalások során várható volt, hogy felmerül a szabad kereskedés ügye is. Ennek gondolatától a császári hatóságok nem zárkóztak el, de meghatározó alapelvnek tartották, hogy a török alattvalók közlekedését az örökös tartományok területén változatlanul megakadályozzák. („Ha Ő császári felsége és a törökök között állandó béke jönne létre, az utat és eszközt adna, hogy az ipar és kereskedés mindkét fél alattvalói között elrendeztessék és mozgásba hozassék, ámde anélkül, hogy ezáltal a törököknek Ő császári felsége területére történő utazásukhoz átjáró vagy ajtó nyittatnék." — hangsúlyozta az Udvari Kamara jelentése.18 Óvatos tartózkodással úgy vélték, hogy a kereskedelem dolgát a császári követek ne vessék fel, ha pedig a török megbízottak azt előhozzák, akkor a szabályozást az addigi tilalmak érvényben tartása mellett javasolják. „Ami a tiltott árukkal — mint élelem, fegyver, lőpor; salétrom, lándzsa, vért, páncél, vas, szúróeszköz, sarló, ón, feldolgozott vagy feldolgozatlan ólom, azaz összességében mindazzal, ami élelmezésre és az ellenség védelmére hasznos és alkalmas — való kereskedést illeti, alázatos véleményünk az lenne, hogy Ő császári felsége a Bécsben levő rendnél maradjon."19 Ez az 1544-ben érvénybe léptetett tilalom fenntartását jelentette. A gazdasági érdekeknek megfelelően azonban javasolták az 1544. évi mandátumban szereplő késfajtának („Prodmesser") a tiltott áruk jegyzékéből törlését. Ezt az ellenség ugyan szívesen használta fegyverként, de kivitelének korlátozása súlyos hát17 ÖStA KA HKRA Reg. 1567. Juny 20. 3. „so wurdet befunden, dass Allgemainer Christenhait Erbfeindt bisheero sein meiste unnd beste khundschafft auch vorttl gegen Eur Khay. Myt Lannden duch mittl der hantierenden personen, als Ratzen unnd ander meer besteh unnd gehabt, wie dann der gefangenen Beeg von Weissenburg dasselb hievor selbst lautter bekhent, unnd noch darzue angemelt, dass druch dieselben hantierenden personen denen Turckhen ain ueberfluss khriegsruesstung allerlay sortén und meer als sy di Turckhen zubezallen vermugen zuegefiert wirdet, ungeacht dass die verfierung der Khriegs Rüstung durch E. Rom: Khay. Mt: hievor meermallen durch offen Generali unnd beyelch bei allan meutten unnd dreissigisten gaenzlichen abgestellt." 18 Uo. „Wenn es zwischen Eure Röm. Khay. Mt. und dem Türcken zu einem bestendigen friden khembe, das auch weg unnd mittel fürgenommen würden den gewerb unnd hantierung zwischen beiderseits underthonen auszurichten und in hebung zubringen, doch dadurch dem Türcken khain Pass oder thüer in Euere Khay. Mt. dition zuraissen geöffnet oder eingeraubt wurde." 19 Uo. „Was aber die Handtierung, der verpottenen wahren, als Proviant, Puchsen, Pulfer, Salitter, Spiess, Harnisch, Panzer, Eysen, Stachel, Sichl, Zin, Plei gearbeitet oder ungearbeitet, unnd was summa zu profiantierung unndt wehr des feindts dienstlich unnd tauglich ist beitrifft, ware unser gehorsamist getbedunckchen das es E. Ro. Rhais. Mt. nochmallen bei deren von Wienn habenden Ordnung allergnedigst bleiben Hessen." 344
