Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)
Gecsényi Lajos a civilekre is kiterjeszteni a katonai joghatóságot. Szándéka azonban nemcsak a mezőváros tanácsánál talált ellenállásra (ez önmagában igencsak kevés lett volna), hanem a saját joghatóságát védő földesúrnál, a győri káptalannál is. A káptalani képviselő Máthéssy István nagyprépost és a főkapitány között hangos szóváltásig, majd a nagyprépost kiutasításáig fajuló összeütközés visszhangja a központi udvari hatóságokhoz is eljutott.21 Az új parancsnoknak tehát számos, számára kétségkívül ismeretlen problémával kellett megküzdeni. Ebben a helyzetben, alig négy hónappal a kinevezése után, 1577 augusztusának első vasárnapján, a kora reggeli órákban egy parasztember hozta a hírét a győri vár előtt, Nyúl falu irányából felbukkant török lovasoknak. Egy török csapat már Ság faluban is nyargalászott, ahol Baranyay Péter szentmártoni vajda a templomnál megszorította, majd csatázva Nyúl felé kergette őket. Baranyay azonban nem észlelte, hogy több török is lappangana a környéken.22 Mint később ismertté vált, Ali fehérvári bég két nappal korábban, a Buda és Fehérvár között portyázó végvári lovasok üldözésére küldött egy 110 fős lovascsapatot, amely nem tért vissza Fehérvárra, hanem a másnap több száz lovas élén útnak indult béghez csatlakozott. A nagy létszámú portya Bársonyos faluhoz közel (a Bakony északkeleti lábánál) várta be az estét, és éjjel haladt tovább Győr közvetlen előteréig, az egy-két mérföldre fekvő Nyúlig.23 Kis létszámú elővédje ezenközben vonta magára a szentmártoniak figyelmét. „Immár gondolhattya Nag[yság]od mychoda kém jelenthette volna ezt megh merth sohonnal walo idegen thörök welek nem wolth, gialogyth nem wytte el. Eo magha sem wolth myndenestöl eöth zazan" — írta erdődi Pálffy Tamás palotai kapitány a felelősséget reá hárítani akaró Zelking főkapitánynak. Pálffy egyben a Fehérvár és Győr közötti hódolt térség veszélyt jelző hírrendszerének hiányosságairól is beszámolt: „Irya Nag[yság]od Thwry Benedek ideyeben chak tyz lowas fel menthis hyrre atta odafel, zabad Nag[yságod]nak ky mynth ággyá eleyben, enys elegeth laktham Györöth, mynd Adam Gal ideyeben, mynd Groff wram ideyeben, de palothay hyrhordassal soha nem twdom hogy chak tyz thörökethys az gyory mezőben megh werthenek wolna. Merth mykor Győr fele fel megyen Palotahoz mézzé megyen el, oda az Wertes alyan, Almas és Chorgo közöth. Azok pedigh soha ide hyrth nem tesznek, merth nem ide walok és nem félnek bynteteswnkthől, ha azok jámborok wolnanak myndenkor twttwnkra adhatnának az thöröknek fel meneseth."24 Azaz más szavakkal ez azt jelentette, hogy a végvári katonaság hatókörén kívül eső lakosság, ha nem kényszerült rá, akkor nem vállalta a híradás veszélyeit. A bég egyébként arról is gondoskodott, hogy szombatról vasárnapra virradóra a nyúliak se adhassanak hírt felőlük Győrbe, mert a falu körül szoros 21 GyEL GyKML Okmánytár. Téka XIV. No. 2412. Káptalani panaszbeadvány. 22 ÖStA HHStA UA Fasc. 111. Konv. B. 32-67. 23 Uo. Turcica. Karton 35. Konv. C. (1577. VII-IX.) 21. Erdődi Pálffy Tamás palotai kapitány jelentése, 1577. augusztus 9. M Uo. 330
