Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)
A végvári harcok taktikája gyűrűt vonatott, amelyen senkinek sem sikerült kijutnia, hogy a várban hírét vegyék a „néhány" török lovasnak, és üldözésükre siessenek. Egy kisebb csapatot viszont az erődvároshoz közeli szőlőhegyre küldött. Nem sok időbe telt, míg a határban lévő parasztemberek észrevették a lovasokat, és egy hírvivő a várba sietett.25 Amikor a hírhozó reggel 6-7 óra között megérkezett, a főkapitány éppen a vasárnapi prédikációra indult, így a templom előtt gyülekező tisztek gyorsan értesültek a törők felbukkanásáról. Zelking főkapitány azonban nem zavartatta magát a hírtől, és az intézkedést átengedte (a beteg) Jakosith főkapitányhelyettesnek. Ő adott parancsot 32 lovas kiküldésére. Ennél azonban jóval többen szálltak nyeregbe, s talán a zsákmány reményében, de a gyalogság is megindult. Igaz, a főkapitány röviddel később a fürkészők visszaérkeztéig megtiltotta a további kivonulást, és elrendelte a Fehérvári kapu lezárását. Az intézkedés azonban elkésett, mert ekkor már számos magyar és német lovas, gyalogos vonult a vár előtti területen abba az irányba, ahol a törököt sejtették, „...néhány lovast az erődítmény alá küldtek, akik lármát csaptak. A mieink ettől az órától egyenként kicsaptak, mert a másikra egy sem akart várni a buzgalom és kapzsiság miatt. Mindegyik elsőnek akart az ellenségre csapni..." — jegyezte fel a Győrből érkezett foglyok elbeszélése alapján Stephan Gerlach, David Ungnad konstantinápolyi követ prédikátora.26 Az 1550-es évek óta itt szolgáló Gregoróczy Vince parancsnoksága alatt kilovagolt a teljes magyar huszárság (200 fő) s vele tartott több alárendelt tiszt is. így saját hadnagya, Vajda Kristóf, Horváth Lőrinc 50 lovas hadnagya, Borbély János 50 lovas hadnagya, Oroszlán Mátyás a főkapitány hadnagya, Hejda György és mások. Gregoróczy a város előtti kerteknél, vélhetően közel a várfalakhoz, találkozott egy szolgájával, aki a Pándzsa pataknál járt káposztáért, és a török elől menekülni kényszerült. A tőle kapott információk alapján küldte felderítésre a Vajda Kristóf vezette előőrsöt délnyugatra Csanak és Gyirmót falvak, majd keletebbre a szentlőrinci pusztatemplom irányába. Időközben a lovasság mögött a közel 300 magyar gyalogos és a hozzájuk csatlakozott két tucat német lövész is megjelent a terepen. A magyarokat Izdenczy Péter fővajda, Ecsi Tamás, Podgoray Tamás és más vajdák kommandírozták. Ekkor látta elérkezettnek az időt Ali bég, hogy felfedje erejét és bezárja a kitervelt csapdát. Nyúl felől a különböző források által 500-700 főre becsült török sereg hét-kilenc lófarkas zászló alatt több hullámban támadásra indult. Mint Rétsi István vajda később a vizsgálóbizottság előtt elmondta, a gyalogosok rend nélkül vonultak ki a kapun, és az 1566-os nagy győri táborozás idején emelt császári sáncokon kívül, Csanak irányában gyülekeztek. Itt kapta a fővajda a Gregoróczytól érkező újabb és újabb parancsokat. Először Baráti irányában mozdultak, majd a tarisznyavári 25 Uo. 46-47. Georg Schmidt győri „Feldschreiber" jelentése. 26 Ungnad David konstantinápolyi követ utazásai. Ford.: KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ. Bp., 1986. (Magyar ritkaságok) 215. 331
