Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)
A végvári harcok taktikája ditanács tagját, ekkor a bécsi Arzenál parancsnokát, illetve Hans Ruebert nevezték meg.15 Az előterjesztés hangsúlyozta, hogy szükségesnek tartják a főkapitány mielőbbi kinevezését, mégpedig a tartomány nemesei közül, mert Győr nem állhat sokáig parancsnok nélkül. Zelking és Rueber tapasztalt katonák voltak, rendszeres résztvevői a törökellenes harcoknak és a különböző magas szintű katonai tanácskozásoknak. Zelking az 1560-as években már a déli végeken harcolt, egyúttal Károly főherceg udvari tisztségviselője: Rueber (korábban az udvari őrség hadnagya, Hartschier- Leutnant) 1564-ben két éven át maga is szolgált Győrben, mint az alsóausztriai nemesség által fegyvergyakorlatra kiállított nehézlovasok parancsnoka.16 Ennek ellenére néhány nappal később a Haditanács újabb személyek megnevezését kérte, mire Andreas Teuf fel bárót, Wolfgang Georg Gilleis bárót, majd Niklas Salm grófot, Wilhelm von Hofkirchen bárót, Heinrich von Pucheimet, Hans Rottalt, Bernhard zu Hardegg grófot — valameny- nyien a magyarországi harcok idősebb-fiatalabb katonái — terjesztették elő.17 A választás Andreas Teuf fel báróra esett, akinek személyében valóban harcedzett katona került a főkapitányi székbe. Az 1563-ban bárói rangot kapott, alsó-ausztriai nemesi családból származó Teuffelt 1575 tavaszán nevezték ki beosztásába.18 Tisztét azonban alig foglalta el, máris nehézségek sorával találta magát szembe. Ezek közül a leglényegesebb az őrség fegyelmezetlensége és az alárendelt főtisztek közötti rivalizálás volt. Az utóbbiak közé tartozott Jakosith Ferenc 1562 óta helyettes főkapitány, és Gregoróczy Vince, 200 lovas kapitánya. A részleteket nem ismerjük, de tény, hogy Teuffel már az esztendő végén felmentését kérte, s csak nagy huzavona után, melynek során a császári udvarban is kihallgatásra kellett jelentkeznie, maradt 1577 áprilisáig a posztján.19 Röviddel Teuffel távozása előtt, Ernő főherceg még Christoph von Teuffenbach szatmári főkapitányt akarta áthelyeztetni ide, ám végül a korábbi jelöltek közül von Zelking kapott bizalmat. Ő 1577 tavaszán foglalta el a tisztét.20 A folyamatos végvári csetepatékkal terhelt magyar-török „békeállapot" állandó készenlétet, a törökök rablási és foglalási szándékainak nyomon követését kívánta valamennyi várparancsnoktól. Kétségkívül, hogy ennek a belső hátterét viszont csakis egy fegyelmezett várőrség és a főkapitány teljes hatalma alatt álló polgári lakosság adhatta. Bizonyára az e téren tapasztalt problémák ösztönözték Zelkinget arra, hogy parancsnoki tisztének elfoglalása után azonnal megkísérelje 15 NÖLA SA A. VII. 27. 3-4. A Zelking beosztására vonatkozó adat Pálffy Géza szives közlése. 16 Uo. A VII. 28. Zelking és Rueber szerepéről: Herold, H.: Die Hauptprobleme der Landtagsverhandlungen des Erzherzogtums Österreich unter der Enns z. Z. der Regierung Kaisers Maximilian II., 1564-1576. Phil. Diss. Wien, 1970. Kézirat. 152-153., 175. 17 NÖLA SA A VII. 27. 5-7. 18 ÖStA KA Bestallungen No. 250. w Uo. HKR Prot. Bd. 161., 162., 163. passim. 2» ÖStA HKA HFU RN 34.1577. jan. 261-263. 329
