Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)
A végvári harcok taktikája tápintézmények, mint az élelmezési ház, a fegyvertár új épületeinek felépítése. Több mint valószínű, hogy ezeknek a befejező munkálatoknak az indokoltnál hosszabb elhúzódásához (többé-kevésbé az 1594-es ostromig) az 1577. évi tanácskozás állásfoglalása is hozzájárult. Más oldalról nézve nem volt kétséges, hogy minden további munkálat szükségessége mellett Győr már ebben az évtizedben a leghatalmasabb magyar végvárak egyike volt. („Das ist ain haubvessten und nun mehr vast gar ausspawt" — azaz „ez egy főerősség, amely most már majdnem teljesen kiépült" — írták róla 1576-ban.)6 Ezt támasztják alá a helyőrség létszámáról szóló adatok is. Ezekből az évekből két átfogó létszámkimutatás áll rendelkezésre. Az egyiket a német birodalmi rendektől igényelt török segély ügyében,7 a másikat a bécsi Haditanács számára — éppen az említett tanácskozáson való felhasználásra — állították össze.8 Az 1576-os birodalmi kimutatás szerint az erődvárosban a korábbi két zászlóalj német gyalogoshoz (kb. 700 fő) egy újabb zászlóalja csatlakozott 251 fővel. Ezen felül 323 magyar gyalogos és 401 lovas — összesen 1665 fő — állomásozott itt. A viszonyítás a többi vár adataihoz azt mutatja, hogy a győri őrség kiugró nagyságrendű volt. Kanizsa 1300-1350, Komárom 1000-1050, Pápa 750, Palota 750, Veszprém 500, Tata 400, a Balaton-felvidéki „házak": Tihany 70-80, Csesznek 65-70, Vázsony 40-45 fős őrséggel rendelkeztek. A Haditanács iratai között elfekvő 1577. júliusi jegyzék, leszámítva a csapatmozgásokból adódó nagyobb és a felvételek pontatlanságából származó kisebb eltéréseket, hasonló állapotot tükrözött. Győrben ekkor 1400 személyt regisztráltak, mivel a harmadik német zászlóalj elvonult. Komáromban, Pápán, Veszprémben és a kisebb helyeken azonos volt a létszám, de Kanizsán 1950 főre emelkedett. Kelet- és Felső-Magyarországon Egerben 1100, Szatmárban 725, Szendrőben 730 embert vettek nyilvántartásba. A végvárak jelentőségét a létszám mellett a helyőrség nemzetiségi ösz- szetételére vonatkozó adatok is jól mutatják.9 A Haditanács ugyanis a védelem szempontjából fontosnak ítélt helyeken a német gyalogság és nehézlovasság számát gyarapította. Ebből a szempontból 1577-ben Győr (700), Kanizsa (500), Komárom (300), Szatmár (600), Szendrő (360), Eger (400) volt a sorrend. Mindezeket annak illusztrálására tartottuk szükségesnek megemlíteni, hogy az 1570-es években Győr milyen erőt képviselt a magyar végvárak között. Ezek a tények azonban aligha riasztották el a török portyázókat, kutató Intézet Évkönyve. Bp., 1931.; Maggiorotti, Leone Andrea-Banfi, FLORIO: Győr vára. Hadtörténelmi Közlemények, 34 (1933). 6 ÖStA HHStA RA Reichstagsakten Fase. 53. 350-ff. 7 Uo. 8 ÖStA KA AF. No. 1577/7/6. 9 Vö. SZABÓ JÁNOS GYŐZŐ: A végvári szervezet néhány kérdése Eger tükrében. Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok). Szerk.: BODÓ SÁNDOR-Szabó Jolán. Eger, 1983. (Studia Agriensia, 3.) 327
